Nagyon fura ez az apáca és egyben nagyon jól jellemzi az emberi gondolkodást. Az ember számára olyan,hogy Isten nem létezik,mert nem tud létezni. Ahhoz,hogy léteztessük számunkra,megfoghatónak,megérthetőnek kell válnia,de nem Isten felől nézve,hanem mifelőlünk. Ez azt jelenti ,hogy ábrázolnunk kell,méghozzá,emberi formában emberi tulajdonságokkal,emberi logikát adva neki. A logika nagyon fontos,mert isteni logikát nem adhatunk neki,hisz azt nem értjük. Ezért,úgy ábrázolunk valamit,hogy értsük,hasonuljunk vele és tudjuk tisztelni,szeretni,alá rendeződni (azaz Ő az Úr,mi a szolgák). Itt tarunk most.

Isten azonban kiismerhetetlen számunkra,oly magasan van a morális szintje,hogy a Hubble -lal(űrteleszkóp) tudnánk csak szemlélni. Pl: Isten sokszor koronával a fején ábrázolják,miért is? Mert számunkra egy uralkodó viseljen koronát,ahogy illik. Holott ez a megkülönböztetés,egy embernek hasznos (mert nem ismerik meg máskülönben ,pl.) de Istennek ez a cicoma felesleges,hisz aki látja,tudja kit lát.

Lényeg,hogy ahhoz,hogy Istent magunkévá tegyük,imádjuk,féljünk Tőle,szolgái legyünk,érezzük szeretetét,formát kell adnunk neki. Ez elkerülhetetlen. Csak hát ...