"Ugyanakkor mivel nem büntetés, hanem tanítás, sosem az a célja, hogy mielőbb visszahasson. Hanem az, hogy akkor tegye ezt, amikor az adott lélek a legtöbbet tanulhatja abból." Tulajdonképpen nagyon hasonló ez a keresztényi igazságszolgáltatáshoz. Képtelenek vagyunk igazságszolgáltatás nélkül élni,ezért kitaláltuk Istent és a karmát. Vajon mért akarunk mindenáron igazságot tapasztalni? Már kisgyermek korunk óta a két véglet között pattogunk. Igazság és igazságtalanság. Ki ki a lelki sérülései által képzeli el ezeket,de szinte az összes vallásban benne van az igazságosság keresése. A karma ugyan ilyen. Logikailag ugyan úgy van megtámasztva mint az Isteni igazság szolgáltatás,csak itt az Isten helyett más van a közép pontban. Lehet,hogy az ember önmagában és vallás nélkül egy állat,jobban mondva,végtelenül együgyű élőlény,aki keresi az élet nagy kérdéseit. Minden kultúra erőlteti ezt, pedig nem Istenre,a paradicsomra vagy a karmára kellene figyelnünk,hanem magunkra,másokra és a környezetünkre. Ez valahogyan nem megy.