Tulajdonképpen nem Isten viselkedéséről van szó. nem arról,hogy isten mit tart jónak,rossznak.

Itt az emberekről van szó! Márpedig az ember egész életében félelemben él. Kisgyermekként kiszolgáltatottak vagyunk,hisz nagyon sokáig életképtelenek vagyunk egyedül. Felnőttként pedig legtöbben,ismét kiszolgáltatott maradnak,hisz ahhoz,hogy fenntartsa az életszínvonalát,dolgoznia kell.

Erre a spiritualitásunk is rátesz egy lapáttal a bűntudattal. A szomorú,hogy sem a bűntudat károsságát sem a kiszolgáltatottságunkat nem vesszük észre,hisz egész életünk ebben a rendszerben működik.

Másik példa: a szeretetről beszélünk,de folyamatosan mindenki felé szeretetmegvonással vagyunk. Ezt,szintén nem vesszük észre,mert mi is ezt kaptuk,ebben élünk,ezt tartjuk normálisnak.

A tudatalattiból eredő sérülések,melyek viselkedésedben jelentkeznek,óriási hatással van a világra,ha nem hiszed,akkor nézz keletre.

Nem a bűntudatot,a büntetést kell erőltetni,hanem megtanítani az embereknek a NE ÁRTS elvét. Nem UTÓLAG kell intézkedni, hanem MEGELŐZNI kell a problémát. Ezt minden ember tudja!!! A gyakorlatban is csinálják!!! Sikerélményük is van!!! Bibliában is benne van!!! És mégis,tönkre tesszük a pszichénket,testünket a bűntudattal,büntetéssel. Miért??