"biztos vagyok abban, hogy az Úr segítségével nekem minden menni fog" Nagyon vigyázz ezzel,mert hajlamosak vagyunk elfelejteni,hogy sokszor nem tudunk különbséget tenni a hasznos és a káros elképzeléseink között. Nem ildomos azt hangoztatni,hogy az Úr segítségével,"minden menni fog",mert ez nem igaz,sőt néha veszélyes is.Természetesen nem az Úr a ludas ebben,hanem mi. Az egyik eset az,mikor sikerünk van és azt hisszük,hogy az Úrnak köszönhetjük.A másik,mikor sikertelenek vagyunk és vagy az Úrra kenjük,vagy jobb esetben elkezdünk gondolkodni az okokon. Ez a lelki sérüléseinken múlik. Van mikor észre sem vesszük magunkat és az ördögre vagy az Istenre hárítjuk a bajt,itt nulla felelősséggel szeretnénk bírni. Aztán vannak kevert dolgok,ez azt jelenti,mikor miért kit hibáztatunk,az változó,többségében ez van.

A jó az lenne,ha megértenénk,hogy Isten megteremti a LEHETŐSÉGÉT annak,hogy az eredmény rajtad IS múlik. Isten nem jót vagy rosszat cselekszik.Nem gátol és nem segít. Amit segítségnek/gátlásnak hiszel az csupán a gondolkodásod eredménye. A baj ezzel,hogy Istent a legnagyobb mértékben kihasználjuk (illetve így cselekszünk,ezt hisszük,mert valójában nem tudjuk kihasználni) Ilyenkor Istent ide oda dobáljuk,kedvünk szerint.

Tehát isten a lehetőségeket adja meg ahhoz,hogy jól vagy rosszul cselekedjünk. Sikeresek vagy sikertelenek legyünk. Pl: az én szabad akaratomból/lehetőségemből leidiómázhatlak téged,gondolván azt,hogy Isten segített ebben,mert igazam van. De dönthetek úgy is,hogy igyekszem értelmesen leírni,miket gondolok.  Ezek a lehetőségek,amiket Isten biztosít,hogy mit döntök ahhoz nem sok köze van.

Viszont az is igaz,hogy Istenben hasznos,jó és muszáj bíznunk,mert úgy érezzük,hogy erőt ad,segít és támogat. Azonban ezt jól csinálni kevesen képesek.