"Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek… Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége."  Vajon mért tartjuk teljesen természetesnek,hogy Isten kiválasztott egy népet,akik aztán a fejünkre nőnek? Nem sok embernek szúr szemet,hogy egy Isten miért kivételezne? Olyan világban és rendszerben nőttünk fel,ahol mindig van kivételezés,ez szinte már a vérünkben van és nem is tudjuk elképzelni az életünket nélküle. Ráadásul legtöbbször észre sem vesszük magunkat (sem),hogy kivételezünk másokkal,holott hirdetjük az egyenlőséget. Már mi eléggé butuska emberek is rájöttünk,hogy nem jó kivételezni másokkal. Még gyakorlatban kevés sikerrel hajtjuk ezt véghez,de az elvet már tudjuk. Ehhez képest,akit a legtöbbre tartunk (Istent),teljesen elnézzük tőle ezt az együgyűséget,amit csak egy éretlen személyiség tesz. Számomra nagyon meglepő,hogy a zsidó mende-monda (na jó,nevezzük istenképzetnek),ennyire el tudja homályosítani az agyunkat. Vegyük már észre,kiről van szó és,kik képzelődnek.  Isten nem kivételez és nem osztályoz és nem használ fel senkit semmire. Sajnos egy kisstílű istenkét képzeltek el. Az ember hajlamos mindent megmagyarázni,azt is,hogy Isten jogosan választotta a zsidókat. Hát nem,Istennek nincs szüksége erre,mert egy beteg lelkű lény tenne ilyet,gyenge ez a megoldás,ami egyébként ki is szúrja a szemünket. Mondjuk,szálkával a szemünkben,mindent elhiszünk.