Isten és az önismeretünk.
Rendben,addig eljutottál,hogy felismerd,a Vízözön nem úgy történt ahogyan le volt írva,akkor nincs más lehetőség,"erkölcsi mondandó" van. Eddig meg is van a magyarázatod,hitedet rendbe raktad,igazság érzeted helyre került. Ami utána jön,azzal van baj, mert nem veszed észre,hogy a Jó Isten (te szoktad használni így?) olyan dolgot művel,amit mi emberek is elítélünk,ámde csináljuk. Elmélet kontra gyakorlat. Alig tudjuk összeegyeztetni,nekem sem sikerül mindig,hiába törekszem rá. tehát,azt vetítjük rá Istenre,amit mi emberek is csinálunk,sokszor észrevétlenül. Azaz bosszút állunk másokon,megvonjuk szeretetünket másoktól és büntetünk másokat. Ilyen ez a csodálatos ember. Mi ennek nem is vagyunk tudatában,min ahogyan annak sem,hogy (milyen érdekes!!!) olyan Istenünk van,amilyenek mi vagyunk (nahát,hogy van ez?) Ez azért van,mert az önismeretünk a béka segge alatt van. Ha elég nagy lenne,akkor azt mondanánk,mi emberek gyarlóak vagyunk,gőgösek,és tele bűnnel, és beteg elmével rendelkezünk. Az istenünk viszont sérülés mentes,és tökéletes,tehát nem olyan mint mi,hiába az áll közel hozzánk,akkor sem olyan. Ez a helyes önismeret,de ez nagyon keveseknek adatott meg.