Képesek vagyunk Istentől olyanokat kérni,mint szeretetet,türelmet,boldogságot,egészséget,stb. Vajon mért várjuk Istentől,hogy belénk,egy olyan dolgot tegyen,ami lét idegen számunkra. Ha én nem vagyok szerető ember,és istentől kérem azt,hogy szeretetet adjon,akkor kinek a szeretete lesz az amit kapok? Biztosan nem az enyém,hisz én gonosz és rosszindulatú vagyok. Rengeteg olyan dolgot kérünk Istentől,amit magunknak kellene megteremtenünk. Kizárólag én (azért a körülmények is hatással vannak ránk) vagyok  a boldogságom,szeretetem,egészségem,haragom előállítója. Nem Isten,hanem én. Végtelenül buta az,aki a vödörben lévő sáros vizet,úgy akarja megtisztítani,hogy tiszta vizet önt bele. Először magunkat kell alkalmassá tenni arra,hogy szeressünk,egészségesen éljünk,stb utána jöhet Isten segítsége. Természetesen ezt lehet majdnem egyszerre is csinálni,de akkor is,mi vagyunk az elsők,nekünk kell megtennünk az erőfeszítést arra,hogy szeretni tudó emberré váljunk. Az igaz,hogy könnyebb szeretetért imádkozni,mint tenni érte!!!!