"Nem elég hálát adni,hanem az is fontos,hogy Isten elfogadta e vagy sem."  És ezt a sületlenséget képes a jegyzetéből kiolvasni. Isten mindig elfogadja a hálánkat. Semmilyen "ha",vagy kétség nem férhet ehhez. A hála ugyanis nem lehet hamis,vagy az,vagy nem. Isten nem olyan,mint egy fanatikus lelki pásztor,aki a maga istenképzetéhez akarja közelebb vinni a hívőket,ráadásul negatív módon. Nem ártana azt sem tudni,ha már hiszel Istenben (és pozitív istenképzeted van),hogy hagyd rá Istenre annak eldöntését,hogy mit fogad el és mit nem.

"Nem is törődik az ember azzal,hogyan fog az Isten reagálni (a hálámra)" Mégis,hogyan reagálna? Megkérdezné,hogy komolyan gondolod e? Vagy üzennie kellene neki,hogy a második gondolatod,harmadik szavában nem mondasz igazat? Különben sem az a lényeg,hogy elfogadja e vagy sem,hanem,hogy a hálád szívből jöjjön. Hálát adhatsz te azért is,mert kitudtad nyírni a szomszéd kutyáját,méghozzá őszintén.Vajon ezt Isten mért ne fogadná el,mert gyilkos lettél általa? Ki mondta,hogy hálálkodni csak jóért lehet? És ki tudja Isten hála kódexét? Ez mind abból a butaságból fakad,hogy állandóan Istennek akarunk megfelelni,pedig pontosan Ő az egyetlen,aki nem kéri ezt.

"Isten csak az elsőszülött állat áldozatot fogadta el.(ószövetségben)" Itt jelenik meg,hogy ezen már túl haladtunk.Erre már rájöttünk,hogy Isten nem akar állat áldozatot,vajon mért? Mert Isten fejlődött? Ha ezt beismernénk,azt jelentené,hogy volt fejletlen is,azonban azért nem áldozunk élő állatot,mert mi fejlődtünk. Sajnos csak pár dologban. Rengeteg blődséget csinálunk még ma is úgy,mint 3-4 ezer éve. Nem tudunk különbséget tenni a képek és azok jelentései között. Ilyen pl.: a sátán. Teljesen valós kép él bennünk,hogy egy gonosz lélek,ott ólálkodik körülöttünk és kísértésbe visz. A gyengeségeidet kellene észre venned helyette.