"Az Úr pedig megmutatta az ő életében, hogy ezek a látszólag beszűkülő lehetőségek eszközzé válhatnak abban, hogy igazán azzá váljon, akivé lennie kellett." Ezek a tanmesék nagyon jól hatnak a tudatalattira,amire eredetileg ki is lettek találva (de valószínűleg csak egy mese akart lenni,semmi több). Sajnos azonban az Urat nemcsak jó,hanem rossz értelemben is lehet értelmezni annak,aki nem ismeri fel,hogy mi a vakhit,a fanatizmus és a valódi hit közötti különbség.

"Azonban Dávid imádsággal indul a harcba" Ettől a pillanattól válik valaki vakká. Ha ugyanis azt kéri az Úrtól,hogy álljon mellé,mert ő az igazságért harcol,akkor fanatikus. Ha azt kéri,hogy a képességeit a legjobban tudja használni,akkor az helyes,mert az Úr ha tetszik,ha nem,nem mérlegel ember és ember között,ezt csak mi szeretnénk. Viszont a bennünk rejlő képességeinket (az ellenségemét is) a vakhit által pozitív irányba tudja billenteni.Azaz az Úr semmit nem tesz értünk,Ő csak egy bábu,akinek segítségével önmagunk erejét tudjuk jobban felhasználni.

"Dávidot Isten már nagyon régen készítette erre a pillanatra" Mivel egy szadista Istenben hisztek,ez a gondolat teljesen normális. Hisz szerintetek másokat előre megfontoltan megölni teljesen természetes. Ezt persze nem veszitek észre,mert a tudatalattitokra hat,annak tanít. Ez így együgyűség. Feltételezni Istenről azt,hogy segédkezik mások meggyilkolásában borzasztóan hibás. Sajnos,mivel azt hiszitek nektek van igazatok és ezért még isten szavát  és cselekedetét is magatok mellé állítjátok,ez istenkáromlás.

"A világmindenség Alkotója, életünk Tervezője dolgozik rajtunk és bennünk." Ha isten tervezi az életedet,te vajon mit csinálsz? Ha isten tervezi az én életemet,akkor te mért mondasz nekem ellent? Sajnos nem veszed észre a vakságodat,mindent Istennel akarsz igazolni ami történik,de csak addig amíg az érdeked úgy kívánja. Nem veszed észre,hogy istent használod pajzsként,a gondolataid igazolásaként,szégyenletes.