"Ha nézeteltérésünk volt az adott szerettünkkel, akkor meg kell tudni neki is bocsájtani és magunknak is" Nagyon örülök,hogy "magunknak is" belevetted.

"Ekkor már csak az lesz számára fontos, hogy mi is megbocsássunk magunknak is, neki is." Ez csodálatos elképzelés,sajnos teljesen földi eredetű,élő,emberi logika. Még egyszer írom,nagyon szép,de honnan tudjuk,hogy neki (aki meghalt) mi a fontos? Csupán azért,mert mi annak tartunk valamit,még nem jelenti azt,hogy a szellemvilág is fontosnak tartja. Jelen esetben alkottunk egy "keresztényi bálványt" csak ti ötletet alkottatok és azt imádjátok.

"tudnunk kell, hogy nem véletlenül alakultak úgy a dolgok, tehát valamiért úgy kellett történnie" Talán ez szörnyűbb gondolat,mint a mózesi istenképzet (aminél kevesebb rossz van). Ez az a fajta gondolat,melyet úgy hívok,hogy kiskapu. De ez,kiskapu a kiskapun,rémes. Ez gyakorlatilag a beletörődést erősíti,mindenbe. Azért veszélyes,mert a többség,nem sok értelemmel rendelkezik és nem tud különbséget tenni aközött amikor bele kell nyugodni valamibe és aközött amikor nem. És mindent lehet így magyarázni és úgy is.

"viszont bárhol, bármikor megtehetjük a méltó elköszönést - akár szóban, akár gondolatban." Ez viszont hasznos dolog.

"a búcsúnk minden esetben csak átmeneti, hisz ha nekünk is eljön majd az időnk, akkor újra találkozunk vele" Képzeld el,hogy te egy öreg lélek vagy,pár ezer év alatt,pár százszor újjászülettél már,igaz? Vajon mennyi ember volt aki fontos volt neked, mennyi feleséged,gyermeked,barátod volt már? Ezt úgy képzeled,hogy feljutsz és rögtön veled akar lenni,beszélgetni veled? Miből gondolod,hogy te fontosabb vagy a rengeteg feleségénél(esetleg férjeinél is) és a volt gyermekeinél? Hogy képzeled,egymás mellett ültök és beszélgettek,vagy csak egymás mellett léteztek? Kérdezem tehát:hogy képzeled ez? Nagyon fontos,hogy úgy képzeled el,hogy neked valami hasznod származzon belőle,megnyugvást adjon.