"Így semmi esetre sem szabad mutogatnunk senkire, mert mindenért mi vagyunk a felelősek, ami velünk történik és a jövőnket is kizárólag mi alakítjuk a mindenkori jelenünkben." Ó,bárcsak ilyen gyermekien egyszerű lenne.Ha mindenért mi lennénk a felelősek,akkor az azt jelentené,hogy a környezetünk semmilyen hatással nincs ránk és szabad akaratból,szabadon döntünk,ráadásul mindig. Valójában a tudatalattinkban megíródott programok döntenek helyettünk a legtöbbször.Ezek ősi programok is lehetnek,de a szüleink a legmeghatározóbbak e téren,utána pedig a környezetünk. Amit te annak gondolsz,hogy mi vagyunk a felelősek mindenért,az csupán az,hogy a programok rajtunk keresztül érvényesülnek. Olyan,mint ha egy távirányítós autót tennél felelőssé,mert beleesett a gödörbe. A felelősség akkor a miénk,ha tudatosan követjük el és bizony ilyen is van,de ez is árnyalt.Felelősséggel tartozunk pl. a környezetünk tisztaságáért,de felül írni azt a programot,amit a családunktól,tapasztaltunk,hallottunk már nehéz kérdés. PL: gyermekem eldobta egy füves téren a paprikát,szóltam szedje fel,mire azt mondta,hogy úgy is komposzt lesz belőle. Tökéletesen igaza volt,valóban vissza kell adni a természetnek,ami onnan jött,de a hely már nem volt megfelelő,mert ha mindenki így tenne,rothadó gyümölcsökkel lenne tele minden. Megértette. Tehát az elgondolás (reinkarnáció,kereszténység) önmagában hibátlan,csak képtelenek vagyunk a megfelelően és a jó helyen alkalmazni.

"A feledés fátyla pedig szükséges" Azt mondod szükséges,de hiszel egy olyan vallásban,ami pont arról szól,hogy a múltal milyen kapcsolatban vagyunk.A szükséges a feledés fátyla,akkor a reinkarnációeszedbe sem jutna.

"Az, hogy mindezt tudjuk, még nem zavaró a testi életünk megélése során" Ó,dehogy nem. Hisz e köré egy vallást,életvitelt,filozófiát rittyentettek,mellyel nagyon befolyásolják az embert.

"amikor úgy kellene ránéznünk például a párunkra, hogy tudnánk, előző életünkben a gyerekünk volt" Tökéletes gondolat,okos volt aki ezt kitalálta. Ám a legkevésbé zseni,aki elhiszi ezt. Itt lehet megfigyelni azt,hogy mennyire erőltetett. Mert miből gondolod,hogy ha teljesen normális lenne tudnunk,hogy a párom valamikor a gyermekem volt,azt nem élnénk túl. Magyarul,ha te hinnél a reinkarnációban,ez nem jelentene problémát,mert felül tudnál kerekedni a szülő,gyerek problémán. Mivel azonban te ezt a magyarázatot elfogadod,azt hiszed így is van. Azaz megfordítottad a dolgot. Teremtettél egy magyarázatot,hogy miért nem lenne jó emlékeznünk az előző életünkre. Ezzel a problémáidat meg is oldottad,a nyereség ismét szabad utat kapott.

"Úgy vélem, a te álláspontodra is minden olyat megírtam válaszként, amit tudtam, s ezek után már csak újra és újra magamat ismételném, s talán sok esetben te is." Ó,milyen homályosan is látsz te. Akár mennyit is beszélünk valamiről,mindig fejlődünk,mindig lesznek új dolgok.Ha azt hiszed,hogy 12 válasz után nem tudok újat írni,vagy te nem tudsz,akkor nem ismered hogyan alkotunk gondolatokat. Ismered a mondást,egy kép ezer szóval ér fel,és szerinted a fejedben a reinkarnáció,csak 1 kép? Szomorú,ha ezt érzed.Pontosan fordítva van.Köszönttel kellene tartoznod,hogy olyanokkal támadlak,amikre még nem gondoltál,amikre magyarázatokat kell találnod,magadnak és nem másoktól idézgetve. Mint ahogyan én is köszönettel tartozom,mert minden gondolatod új gondolatokat ébreszt bennem. Ha csak egyet értenénk,három mondat után,unatkoznánk.