"Tettem egy fogadalmat. Ha meg tudom venni ezt a házat , ettől a pillanattól kezdve megingathatatlan lesz a HITEM!!"  Hány éves is voltál ekkor? Milyen hited lehetett ez előtt? Azt írtad "megingathatatlan" ,de ezt csak abban a pillanatban gondoltad komolyan (vagy abban sem). Majd ha jön egy újabb nehézség,újból elvárod az élettől,hogy bizonyítsa be neked,rászolgált a hitedre. Itt azt nem veszed észre,hogy a külső körülmény határozza meg a hitedet,azaz ha teljesül a kívánságod,hiszel. Ez a hit gyakorlatilag nulla,semmi hit. Mert az igazi hit először benned alakul ki és független a külső körülményektől.Ha a hitedet egy külső körülménytől teszed függővé,akkor áltatod magad. A legtöbb keresztény ezt teszi. Szegény Istennek folyamatosan bizonyítania kell a jóindulatát és a létezését. Ez kemény kritika volt,nem csodálkozom,ha nem hagyod jóvá,de legalább gondolkodj el rajta.

"A hitem abban, hogy ÉN magam teremtem az életemet!!"  Vicces vagy. Az előbb írtad le,hogy egy külső körülmény miatt fogsz hinni. Tehát nem te teremtesz,hanem a külső körülmény határozza meg (teremti meg benned),hogy hiszel e. Folyamatosan a teremtést említed,de nagyon sokszor inkább kiszolgáltatottként tengődsz,mint irányítóként,azaz teremtőként.

"És ha valamit nagyon-nagyon akarok, és töretlenül hiszem, hogy meg fogom kapni, az úgy is lesz!" Ez nem így működik! A hit még édes kevés a dolgok megtörténéséhez,kell oda még rengeteg cselekedet is. Sajnos félre vagytok vezetve,mert kizárólag arra fókuszáltok,amit a hittel értek el. Ebből aztán azt feltételezitek,hogy hinni kell csupán. Az élet nem ilyen egyszerű,nagyon sokszor sem a hit,sem a tettek nem elégségesek a sikerre,szükség van némi szerencsére is.(most nem írom le ,hogy mi a szerencse)

"Kezdtem megbillenni, elveszíteni a hitemet újra" Erről írtam,jön egy nehézség és "megbillensz",mert a hited nem magadból meríted,hanem a környezetből.Nem te teremted a hited,hanem a körülmények.

"Belül, magadban kell megélned, átélned azt, amire vágysz, és így tudod majd manifesztálni fizikai síkon." Végre valami jó.Sajnos azonban,ez sem történik mindig így,mert itt viszont,csak magatokra figyeltek,a külső körülményeket nem veszitek számításba. Jó ez a hozzá állás,de nem mindig sikeres.

"Ehhez pedig az kell, hogy SOHA ne veszítsük el a HITET!" Ez szép,évtizedeket vártál,hogy rád találjon,akkor megígérted magadnak,hogy soha nem hagyod el,de ha jön valami probléma,már a hited felét nem érzed magadban. Ezek után,tanácsot adni hitről,hááát....

Ez megjelent a blogomban is.