"nagyon vallásos családban nevelkedtem és 18 éves koromig rendszeresen jártam hittanórára... " Sajnos a keresztény vallásnak nem sok köze van Istenhez. Elismerik a létezését,de ebben ki is merült. Inkább távolítanak Istentől,mintsem közelebb viszik az embert hozzá.
"Nem, csak annak lehet és kell segíteni, aki kéri! Aki nem, azt békén kell hagyni." Sajnos nem a legjobb megfigyelő vagy. Ha az lennél,észre vetted volna magadon is,hogy ez nem igaz. Te sem csak akkor segítesz és te sem csak akkor fogadod el. Ha így lenne,minden segítségnél külön engedélyt kérnénk,és adnánk a segítségre,de ez nem így van. Az életnek vannak olyan területei,ahol ez működik,de ott észrevesszük a segítséget. Máshol viszont fel sem tűnik a segítség.
"Ezt a "kedvességet" úgy hívják: erőszak." Megvan a miért!! Te azt hiszed,egyedül tudsz dönteni magadról és minden külső beavatkozást,mely kéretlen,erőszaknak tekintesz. Ám a segítség és az erőszak kivételes esetekben egyezik meg. Valami mély kötődésed van az erőszakhoz és a segítséghez. Gondolom tapasztaltál ilyet és ezért általánosítasz,ami elkerülhetetlen. Azonban nagyon gyakran sem a kérést,sem a segítség adást nem vesszük észre,és az élet erről is szól.
"Amúgy meg, akit át lehet verni, azt át is fogják." Mindenkit át lehet verni,azaz mindenkit át is fognak. A csodálatos az,hogy (sokszor) sem azt nem vesszük észre mikor külsős ver át,sem azt mikor magunkat verjük át. Kialakítunk egy meggyőződést mások vagy a magunk egyszeri tapasztalatából gyermek korban és azt visszük végig egész életünkben.Mivel képtelenek vagyunk tisztán látni,ezért nem is vesszük észre ami hamis,csak néha. Viszont hihetetlen módon vagy megerősítenek vagy legyöngítenek ezek a képzelgések. Ilyenek a babonák,stb. mond el milyen babonád van és mindjárt kiderítem mi a bajod.