"Azt mondhatom, hogy Isten tenyerén élünk." Ez azt jelentené,hogy van Isten,a tenyere és mi azon élünk. Költői képnek szép,de nem a tenyerén,hanem Isten teremtéséBEN élünk.

"Sorsunkra nézve legyen meg az Isten akarata." Sajnos a tudatlanságunk (és a reményünk) hiteti azt el velünk,hogy ez így van. Sajnos imádunk szelektálni. Ha ugyanis bíznánk Istenben,akkor nem kérdőjeleznénk meg a történések jóságát. Hisz bárki akin erőszakot követnek el, bárkinek a magzata is hal meg, bármily súlyos betegség éri,azt el kellene fogadnunk Isten tervének. Azonban a legkisebb mértékben bízunk Istenben, mert szelektálunk. Ami nekünk hasznos,az Istennel kapcsolatos,ami nem az a sátánnal. Ahogy éppen kedvünk tartja,úgy értékeljük nagyobbra a veszteségeinket a nyereségeinknél és fordítva. Azaz nem Isten akaratát fogadjuk el,hanem amit így vagy úgy akarunk,annak kell lennie Isten akaratának. "Egészen addig, ameddig nem jönnek azok a hírek, hogy...." Pontosan.

"De azt is tudjuk róla, hogy keres bennünket, s ő maga a szeretet." Milyen helyes istenfogalom! De ha holnap elolvasod az Ószövetség azon részét,hogy Isten csecsemőket gyilkolt a víz özönben,akkor átváltasz mások  (amit mára már a sajátodénak vallasz) istenképzetére,és tökéletes logikával elfogadod,hogy Isten gyilkos,méghozzá jogosan és szeretetből ölt. Tehát gondolkodj el az idézet második részén,valóban így gondolod,vagy csak szereted ha megvezetnek.(én mit gondolok? Isten sohasem fordult az ember ellen,világos ,igaz?)