"A bűn rabszolgái vagyunk." Ez meg micsoda kijelentés? Ez a teológia nem szíve ment,hanem agyament. Gondolkozzunk csak el rajta: egyrészt mindenkit rabszolgának nevez,másrészt egy megszemélyesített dolog rabszolgái. A bűn ami belőlünk fakad,nem lehetünk a rabszolgái mert több dolog is van még mellette. Még azt sem lehetne mondani,hogy a komplexusaink rabja vagyunk,mert bár hatalmas befolyást gyakorolnak ránk,de az én még mindig ott van többé kevésbé.

"Küzdünk ellene, küzdünk a kísértések és a kísértő ellen, de ne álltassuk magunkat: bennünket is egyedül Krisztus tud megmenteni, megszabadítani."  Mikor egy külső dolog ellen ,állküzdelmünk zajlik,akkor valóban egy külső segítségben bízhatunk. Ám Krisztus azért képtelen tenni mindent,mert a probléma magunkban van. Azaz Krisztus max segíthet nekünk,ha mi megértjük,hogy hol  és miért van a probléma. Amíg ez nincs meg,addig Krisztus beszélhet a szeretetről,zéró eredménnyel. Mikor önismeretet gyakorlunk,átgondoljuk tetteinket és következményét és eldöntjük, (MI) hogy javulni akarunk,ott léphet be Krisztus,de csakis rajtunk keresztül és nem akaratunkon kívül. Mit is jelent ez?? Azt,hogy magunkra való odafigyeléssel,segítségül hívhatunk külsősöket. Csak külsős,semmire nem megy. Még jobban szájba rágva: tegyél meg mindent magadért,hogy jobb ember legyél,utána jöhet Krisztus.

„Rabok legyünk vagy szabadok?” Ismét nagyon szélsőséges gondolat,de úgy,hogy pont e kettő nem lehetünk.Bár teljesen rab,elvétve előfordulhat,de teljesen szabad az nem. A kérdés,az,hogy melyikhez állunk közelebb. A  szabadsághoz nagyon sok módon juthatunk,mint pl."lemondásokkal, áldozatvállalásokkal", de nem mindegy miről mondasz le és főleg nem mindegy,hogy milyen áron jutsz a szabadsághoz. Például ha mindenáron isten tervét akarod követni,akkor lemondasz a saját akaratról,a spontaneitásról,stb. Olyan mintha a póló egyik felére az lenne írva: azt teszem amit akarsz (azaz amit isten akar) ,a másikra pedig: feladtam önmagam,rabszolga vagyok. 

"nem önmagamért teszem, hanem az Isten iránti szeretetből"  Ez nagyon furcsa mondat. Ha jól megnézed a történelmet, "Isten iránti szeretetből" micsoda pogány (boszorkány) üldözések voltak. A keresztes lovagok pedig "Isten iránti szeretetből" mentek gyilkolni. Természetesen ez így ferdítés,ám azt azért nem árt tudni,hogy Isten nevében nem gyilkolunk. Sőt,Isten nevében nem illik semmit sem csinálni,hisz feltételezni magunkról,hogy tudjuk mit tenne Isten,helytelen. Ilyenkor mindig a képzelgéseink (azaz istenképzetünk) szabnak határt a cselekedeteinknek,amit ha jobban megnézünk,sokszor rosszabbak a rossznál.

Szóval,ezekhez lehet hozzá szólni. Talán nem voltam bunkó. Az agyament teológiát pedig azért írtam,mert nem gondolhatjuk komolyan,hogy rabszolgák vagyunk,főleg nem a bűné.