"Az Isten szorongatott helyzetében sem hagyja magára az embert. De jó lenne, ha ezt mindnyájan elhinnénk" Nagyon rossz kötődési mintáink vannak. Semmihez és senkihez nem tudunk biztonságosan kötődni,Istennél ez úgy (is) jelenik meg,hogy nem hisszük el,hogy mindig az életünk része.Nem korrigálták a bevésett sémát azzal,hogy hangsúlyozzák úgy mint az idézetben. Ám ez is csak egy külső szöveg,hiába való (illetve nem tudja teljesen gyógyítani),ha belül nem így érzünk.

"Isten kegyelme" Ezt viszont a papok tévesztik el,mert dolgokhoz kötik "Isten kegyelmét" sőt,azt is megmondják kinek jár. Pedig csak annyit kellene csinálni,hogy nem beszélünk Isten nevében,hanem azt mondjuk Isten annak ad kegyelmet akinek akar. Ám ez ellentmond a "józan" eszünknek,az igazság érzetünknek és annak,hogy muszáj tudnunk arra választ,kinek ad Isten kegyelmet.

"a Világ Megváltója" Itt világról beszélsz,mert a legnagyob-ban gondolkodsz,de utána rögtön szelektálsz azzal,hogy kijelented,hogy aki hisz Istenben,aki követi Isten parancsait,stb. Tehát míg a "világról" beszélsz,valójában nem is akarsz a világra gondolni,hanem önző és gőgös módon igyekszel kirekeszteni. Látod,ez a különbség az istenfogalmad ami helyes (a világ megváltója) és az istenképzeted (ami sérült) (csak ha hiszel Istenben) között. Biztosan nem figyeltél még fel rá,ajánlom vedd végig,rengeteg hasonló van.

"Nincs miért aggodalmaskodnunk, mert az Isten rólunk sem felejtkezik meg!"  Maga az aggodalom nem rossz,azt jelenti felmértük a tetteink következményét, ez vonatkozhat a múltra és a jövőre is. Itt inkább az arányosságot kellene megtanítani az embereknek. Milyen együgyűen jelentünk ki vagy tanítunk dolgokat: ne aggódj. A helyes az lenne,hogy ha megtanítanánk egymásnak a helyes mértéket,azt,hogy az életünk tervezésénél,mekkora hangsúlyt fektessünk az aggódásra. De hát ehhez gondolkodni kellene,az meg ..ilyen esetekben alig megy.