"Ha begyakoroltuk, hogy minden reggel imával kezdjük a napot," Sohasem az imával van baj,hanem azzal ahogyan imádkozunk és főleg,ami szerepel az imáinkban.Ha hálát adunk Istennek és kihagyjuk belőle a magunk részét,az hiba.Ha egészségért imádkozunk és közben dohányzunk,iszunk és felelőtlenek vagyunk,az hiba. És ehhez hasonlóak.
"A lelkünk olyan, mint a kisgyerek, aki a szülei jelenlétében akar lenni, mindig Isten felé törekszik." Ez tetszik! Azonban hasonlóan a kisgyereknél,túlságosan akarunk függni Istentől. Kisgyereknek muszáj függenie szüleitől,mert egyedül életképtelen. Majd jön egy korszak,amikor minden függést szeretnénk megszakítani,ez ugyan olyan hibás mint mint a mindenáron függés.Ezt a függést aztán hozzuk magunkkal és egyrészt rosszul másrészt nagyon akarunk Istentől függni.Aki függ,az sohasem lesz szabad.Minél jobban függsz annál kevésbé vagy szabad. Ez egy rossz istenképzeten alapul,ahol azt hiszik,hogy Isten akarata a tőle való totális függés. Ez gyermeteg elképzelés a Teremtőről,aki mindig részese életünknek de sohasem zsarnokként akar részt venni benne. Ám mi tökéletlenek vagyunk,tele hibákkal,amit kivetítünk a Teremtőre is.
"Nem annyira az időnkénti nagy lelkesedés, mint inkább az állhatatosság és kitartás mélyíti el az Isten kapcsolatunkat." Szerepeljen olyan gondolat is,amiben egyet értek.
" Ő akkor is jelen van, ha épp nem érzünk semmit" Szuper.