Újabb remek írás! Nagyszerű gondolatok! Nem szívesen emelnék ki egyet sem,de hosszú töprengés után (mert szeretek töprengeni és írni is) csak sikerülni fog,hozzá tennem valamit.
"Különbséget kell tennünk az egyén által alkotott belső istenkép és a kollektívák által létrehozott külső kép között. Ez utóbbi kapcsolódik a valláshoz."  Így van. Azonban az egyén istenképzetét mindig a kollektív istenképzet alakítja. Szerintem először nincs istenképzetünk,ahogyan istenfogalmunk sincs. Az első istenfogalmainkat szüleinktől kapjuk,ezek és ahogyan nevelnek bennünket és viselkednek velünk,aztán bennünk átalakulnak egy istenképzetté. Pl:istenfogalma szinte mindenkinek az,hogy Isten szeret bennünket, csakhogy mi nem kaptunk soha tiszta,valódi szeretetet (szerencsés aki közel járt ehhez),ezért az isteni szeretetet is ez alapján képzeljük el és elhisszük,hogy isten a vízözönben embereket ölt meg,ne ez az istenképzetünk.Ez már valóban egyéni.
"Elhiszed, hogy a szerep te magad vagy. Pedig, aki TE vagy, az ott van a szerep mögött." Mögötte,de kilométerekre. A tudat alatti nagy úr és a tudat alattit programok (lelki sérülések és élmények) irányítják,gyakorlatilag egy parazita van a fejünkben és birtokolja a testünket,gondolkodásunkat. Ezt megfigyelheted magadon is,mikor rád támad a sérülésed. Mikor ideges vagy valami miatt,mikor félsz valamitől,mikor tudod mi a helyes,mégsem azt csinálod. Ez utóbbinál az énnek van rálátása a dolgokra,de nem tudja megtenni,pl nem tud leszokni a dohányzásról vagy nem mer elmenni orvoshoz,holott tudja,hogy el kellene mennie.Siralmas,de ha beszélgetsz egy emberrel,inkább beszélsz a programhoz,mint a tudatos énjéhez.
Az istenképzettel ez úgy függ össze,hogy ha szüleiddel nem voltál képes kialakítani egy bizalmas,szerető viszonyt,akkor Istenben sem tudsz megbízni.befolyásolni akarod mindenféle mágiával(ima) és kirekesztően gondolkodsz azokról akik nem hisznek benne. Azaz csak azokat szereti,jutalmazza Isten,akik hisznek benne. Tulajdonképpen mindig egy Istent játszunk,amit a programjaink vezérelnek.