Egy járvány tanulságai
"Isten gyógyító kegyelmét nem tudták hatékonyan közvetíteni az embereknek" Lehet,hogy így van,de vajon "Isten gyógyító kegyelme" közvetítő nélkül is eljut hozzánk? Szerintem igen,bár akik nagyon rá vannak szorulva és nem tudják önmaguk fenntartani azt az érzést (akarat gyengék e téren),hogy Isten velük van,nekik biztosan jól jön egy közvetítő.
"a hívő nép közösen imádkozott és felajánlást tett, hogy amennyiben elkerüli a falut a pestis, kápolnát építenek" Ó ezek a "ha Isten csinál valamit akkor én is viszonzom" dolgok. Képzeld el,ha kijelenteném,hogy ha nem kapom el a koronavírust,elmegyek Afrikába és terjesztem a hitet. Erre Isten azt mondaná: és ahhoz,ha én(Isten)nem szeretném,hogy elmenj,meg kell betegítselek? Ez egy példa a hozzáállásunkról. Persze hálából sok mindent tehetünk,de azért Istennek úgy mondani köszönetet illetve azt a logikát kövessük,hogy "ha Isten tesz valamit,én is teszek",szörnyű.
"hajlandóak vagyunk-e beismerni, hogy „utat tévesztettünk”, és képesek vagyunk-e visszafordulni (megtérni) és egy jobb irányt találni." Ha itt azt sugallod,hogy azért vannak rossz események,mert nem tértünk meg,akkor nem értek egyet. Újból jelentkezik az,hogy a mi logikánkat ráhúzzuk Istenre.Nekünk fontos a hit és annak minden velejárója,de Isten nem ez alapján néz bennünket. Szép is lenne,ha így tenne,elég szánalmas istenke lenne akkor.