"Isten a fenti igerészben azt mondja magáról, hogy ő a fazekas, mi pedig az ő alkotásai vagyunk." Vajon el tudjuk e képzelni Istent máshogyan? Mivel magunkat tökéletesnek látjuk ugyan de ebben nem hiszünk,Istenre hárul a feladat,hogy tökéletesítsen bennünket. Ki más tudná ezt megcsinálni?
"Formál minket, alakítgat" Azaz elképzelünk egy minden szempontból nagyon aktív Istent,aki azt csinál velünk amit akar. Ezt valószínűleg gyerekkorból hozzuk magunkkal,mikor alá voltunk rendelve és kiszolgáltatva a szüleinknek,nevelőinknek. Istentől ennek a folytatását várjuk,azaz alakítgasson,vezetgessen,jutalmazzon ,sőt még büntessen is. Tehát Istenre mint a tovább fejlesztett szüleinkre tekintünk.
"Ő nem félredobja azt, amibe belekezdett, hanem kitartóan tovább pepecsel vele." A gondolkodásunkban megjelenik a "helyes módszer" megjelenése. Ha nem is gyakoroljuk,de valószínűnek helyesnek tartjuk,a kitartó munkát,és ha valamit jónak tartunk,azzal tudunk idealizálni valakit,itt Istent,aki nem hagy félbe semmit,hanem szakadatlanul törekszik a tökéletességre.
"Persze a formázgatás nekem – a készülő alkotásnak – nem mindig kellemes." Itt megjelenik az a gondolat,hogy nem mindig az jó nekünk,amit annak tartunk. Tehát bátran fogadjuk el,a rosszat,mert lehet ,hogy az később jóvá alakul.Azonban ez veszélyes és hamis gondolat,mert magunkból indulunk ki,ezért soha sem vagyunk képesek objektíven értékelni semmit. Kényünkre kedvünkre olvassuk a jeleket és érezzük jónak vagy rossznak a dolgokat,amit aztán megmagyarázunk úgy,hogy jól jöjjünk ki belőle.
"Ugyan, annyi mindent ki lehet még belőled hozni." E vágy tulajdonképpen a szüleinknek szólna,ha képesek lennének rá.Ezt várnánk mindenkitől akitől szívesen fogadjuk a tanítást és szívünk szerint így bánnánk a gyermekeinkkel is. Sajnos a legritkább esetben tapasztaltuk ezt és szintin ritkán tudjuk magunk megvalósítani. Ezért hát az ilyen vágyálmokat Istenbe ültetjük,tőle várjuk azokat amiket szeretnénk megélni az életben. Istent egy pót-szülőnek tekintjük.Istenbe képzeljük vágyainkat,amik hiányoztak nekünk.