"Jó lenne komolyan venni, hogy ami Istennél meg van bocsátva, az el is van rendezve." Istennek nincs szüksége megbocsátani,mert csak az tud megbocsátani,akit megsértettek.Más szóval Istennek nincs szüksége helyre állítania a morális egyensúlyunkat a megbocsátása révén,hisz az egyensúlyból ami az Ővele létrejött kapcsolatot jellemzi,nem billentünk ki és nem is tudunk. Ez az egyensúly csak ember és ember között bomlik szét,ami amúgy is elég gyenge.
Bár igazságérzetünk követeli és el is várja Istentől ( ez ám a gőg) a megbocsátást,valójában ezzel önmagunknak igyekszünk megbocsátani Istent felhasználva,ami néha sikerül,néha nem. Ám nagy haszna van egy külső erőnek,ami segít magunkban helyre rakni a dolgokat.
"Ő az egyetlen, aki nem elfelejti a bűnt, hanem úgy dönt, hogy nem emlékszik rá." Nagyon szép gondolat! Azonban kegyetlenül rá van húzva az emberi logika. Mi valóban úgy dönthetünk,hogy "elfelejtünk" valamit,Isten azonban nem felejt és nincs is rá szüksége,mint írtam,Ő sérthetetlen. Ezt mi emberek képtelenek vagyunk átérezni,hisz ezzel az érzéssel talán életünk folyamán sosem fogunk találkozni,ha mégis,nagyon gyorsan elmúlik,és rátelepedik emberi megbocsátás érzése.Ám a fenti idézet hasznosnak mondható, mert az igazság érzetünk azt diktálja,hogy megkapjuk Istentől amire úgy várunk,azaz az Ő szeretetét. Azt gondoljuk,ezt egy bűnös ember nem kapja meg,nem méltó rá. Ezt csináljuk magunkkal is,hisz ha rosszak vagyunk,nem szeretjük magunkat,jókká kell lennünk ismét,hogy kiérdemeljük magunk és isten szeretetét. Ha megbocsátunk magunknak újból szerethetünk. Ezt várjuk el Istentől is,picit más formában.
"vagy még cipeled magaddal a szennyest egy darabig?" Cipeljük bizony.Sőt,sokan vannak azok,akik a szennyesbe belekevernek tiszta dolgokat is. Ez legtöbbször tudatlanságból fakad. De néha kiegyenlítődik ez azzal,hogy pár "szennyest" viszont  - mert nem tartjuk szennyesnek - elhagyunk. Ezért lékünkben a "szennyes" össze vissza van keverve.Ha egymásét megvizsgálnánk,lenne nagy csodálkozás.