" Édesem, téged nem arra hívott el az Isten, hogy beleolvadj a környezetbe" Ilyen érzésem nekem is volt,de szerintem mindenki tapasztalta ez. Szeretnénk nagyon különlegesnek érezni magunkat,ami nagyon felemelő érzés tud lenni.Ezt ki ki a maga módján teszi.
„Nem rejthető el a hegyen épült város.” Ebből a szempontból biztosan csodálatos a Biblia.
"Isten azonban zseniálisan tudja úgy forgatni az eseményeket, hogy legyen személyes érintettségünk abban, amiben ott akar látni."  Gyönyörű elgondolás:"Isten forgatja az eseményeket". Ezzel csak akkor van bajom,ha CSAK olyan eseményeket veszünk észre,amit úgy ítélünk meg,hogy egyezik Isten elgondolásával. Istennek mindenhez köze van,kivétel nélkül,ám mi szeretünk azokra fókuszálni,amik kedvesek nekünk és ebben Isten kezét látjuk.Isten a lehetőségek tárházát kínálja fel nekünk és a mi bölcsességünkre bízza,hogy ha észre vesszük azokat,miként cselekszünk. Nem abban leli örömét,hogy az eseményeket irányítja,hanem abban,hogy a szabadságunknál fogva,mit kezdünk egy eseménnyel.Szerinted nem szebb elképzelni egy olyan Istent aki gyönyörködik bennünk? Örömét leli bennünk?
Ennek a "Isten forgatja az eseményeket "ellentéte,mikor az ördög lógatja bele a farkát valamibe.Ami számunkra kedvezőtlen,az csakis az ördög műve lehet.Ez sem lenne nagy probléma,mert már egy kisgyermek is megtanulja magán kívülre helyezni a rossz dolgokat,a baj akkor van,mikor túlzásba esünk.Ezzel az ördögös elképzeléssel,nagyon korán -már gyermekkorban -találkoztunk,a szüleink megtanították ,hogy ami számunkra rossz,azt rá kell fogni valakire.Ez még nem az ördög volt,hisz az ördög a keresztények hárítása.Volt dzsinn,gonosz manó,stb.Ez később alakult át ördöggé.
Tehát úgy az ördög(sátán) mint Isten,állandóan ellenünk vagy értünk dolgozik. Ezzel elfelejtve azt,hogy a legtöbbet MI magunk tehetünk magunkért.Lehetünk magunk legnagyobb segítői és legnagyobb hátráltatói is.Talán a  leg-fokjel nem túlzás,mindenesetre önmagunk nagy ellenségei és barátai is tudunk lenni.