"Hálát adni is jó dolog" Bizony jó,legfőképpen magunk miatt.
Istent én azért nem dicsőítem,mert úgy vélem nincs rá szüksége.Ha valami jó történik velem,akkor boldog vagyok,ezt Ő azonnal érzi,azaz az érzelmeimmel beszélgetek vele és nincs szükség arra,hogy külön megköszönjek dolgokat. Másrészt,Isten nem ember,nekünk esik jól,hogy hálásak vagyunk és hálát kapunk valakitől,ha nem köszönnek meg egy szívességet,képesek vagyunk megsértődni. Isten sokkal fejlettebb személyiség. Őt nem befolyásolja a mi kis érzelmeink,amik nekünk nagyon fontosak. Ha megfigyeled és ez nagyon fontos,Istenre úgy tekintünk mint egy földi uralkodóra akit dicsérni,hálálkodni,terveit követni,engedelmeskedni stb kell.Te is írtad,Isten nem e világi logikával bír,de mi mégis e világi logikát tulajdonítunk neki. Sőt,ha rosszak vagyunk akkor büntetést várunk (lásd Ószövetség) ha pedig jók vagyunk,akkor jutalmat. Teljesen emberi logika.Ebben élünk,ezt tapasztaljuk,ezt fogadjuk el. Tehát alkottunk egy Istent,aki mindent tud és mindenre képes,de adtunk neki egy emberi agyat,ami mint a miénk tele van lelki sérülésekkel,amik befolyásolják. Azonban Isten mentes a lelki sérülésektől. Ezt azonban mi még csak megközelíteni sem tudjuk,azaz nagyon nagyon távolról csak. Azt szoktam mondani,ha az elképzelésünk hasonlít az emberi természethez,akkor nem Istenről beszélünk már.
Ha ez káros neked,de nem veszed észre akkor dühít. Ha nem káros,akkor higgyél mait akarsz,mert a hibás gondolkodás is tud segíteni.(ne vedd úgy,hogy direkt neked írtam ezt,csak írtam)