Ez tömény spiritualitás volt! Hiányzik az ellensúly. Én mit tennék ellensúlynak.Ellensúly az,amitől a dolgok egyensúlyban maradnak,tehát. Ha Isten lelke bennem lakik,akkor nekem szabad döntésem van eldönteni,hogy mi a jó és a rossz,felhasználva Isten lelkét. A baj az,hogy Isten lelke elég finoman szól hozzám,nem parancsolóan és nem kérve. Ő csak bennünk van és szeretne részünk lenni. Ahhoz,hogy el tudjam dönteni,hogy mi élet igenlő és mi akadályoz,nagyon mélyre kell ásnom az önismeretben. Nagyon sok minden befolyásol engem. Szüleim,tanáraim,papjaim és a Biblia is.Ezek szépen észrevétlenül átveszik a hatalmat felettem és azt a látszatot keltik,hogy önálló vagyok,pedig nem. Azt akarom mondani,hogy mielőtt elképzeljük Istent,nem árt,ha végig gondoljuk,hogy mért néz ki ahogy elképzelem. Mi haszna származik ebből nekem? Sajnos,sokszor inkább árt,mint használ.
"És ha a mindenható Isten nagyságának, szentségének és hatalmának a jelzőfényei vagyunk ebben a világban" Ha azok lennénk,akkor Isten nem érné meg a Jézusi kort sem. Tudom,kevesen gyilkosok,de a gondolatokkal is lehet hatalmas károkat okozni. Ilyen,mikor azt hisszük Isten nagyságát el kell ismernünk,sőt dicsőítenünk kell. Mért? Isten földi uralkodó.akinek számít a dicsőség? Egyedül Ő képes teljes pompában látni magát,aki viszont látja és tudatában van magával,neki minek a dicsőítés? Jobban járunk,ha magunkra figyelünk és önvizsgálatot tartunk.Ezzel nem kerültem meg istent,mert Ő megkerülhetetlen,ezzel csak odafigyelek magamra. Összefoglalva:ha Isten temploma akarsz lenni,figyelj magadra jobban és figyelj másokra is. Tedd széppé az életedet és másokét is. Ne istent tedd előtérbe hanem magadat és másokat. Ugyanis Isten mindenkiben ott van,tehát ha figyelsz magadra és másokra,figyelsz Istenre. Fordítva is működik, de csak azoknak akik amúgy is jók,a többiek pedig csak játsszák a színjátékot.