"egyértelmű, hogy Isten keze volt, hogy mi találkozzunk" Vajon azért,hogy egy találkozás megerősítsen bennünket,hogy jó,azért kell Isten kezét látni benne? Vajon a püspök urak akik meghaltak kovidban,abban is Isten keze volt? Naná,hogy nem,igaz? Vajon önkényesen mért határozzuk meg,hogy miben volt és miben nem Isten keze? Vajon mért nem tudjuk elnézni,hogy Isten csak szemlélődjön? Talán mert minden gondolatunkat,cselekedetünket,meg kell erősíteni Istennel?
„Az, hogy Isten létezik, az nem volt kérdés soha."Egyet értek,kérdés azonban az,hogy te mennyire csináltál bálványt az Istenből? Mert Istent a komplexusaink által képzeljük el,ami így szintén sérült istent eredményez és mivel sérülten látunk,ezt nem vesszük észre. Tehát a legtöbb ember istene,sérült,méghozzá annyira amennyire az elképzelője. Egyik drasztikus esete ennek,mikor Isten nevében követünk el hazugságokat vagy más ember életére törünk. Mindezt az állítólagos isten nevében.Tudom,te nem ölnél embert a nevében,de hidd el ,sokan teszik még ma is.
"az volt nehéz, az tartott sokáig, amíg elfogadtam, hogy én is egy olyan ember vagyok, akit lehet szeretni. Ha valaki pedig szeret, akkor Ő biztosan, így ahogy vagyok és türelmes velem." Ez tulajdonképpen még jó is lehet. Végre talált valakit,akiről azt hiszi,hogy teljes szívéből szereti, ez hasznos. Remélem tudja,hogy Isten minden embert szeret,nincs kivétel. Ölni pedig nem lehet szeretetből,ez is fontos.
A hitről:„Ha tudná a világ, hogy ez mennyire jó dolog, akkor futva rohanna." Ez igaz, de a tiszta hit nagyon nagyon ritka. Legtöbbször egy idealizált bálványt imádunk,ami pontosan jó nekünk. Bár azt hisszük,hogy Istenben hiszünk,valójában egy aranyhalat,jó tündért esetleg jó szülőt képzelünk el. Ha elmondod istenképzeted,megmondom milyen lelki sérülésekben szenvedsz.