"Ferenc pápa „bocsánatot kért az Úrtól az emberiség nevében” Ha jól sejtem ez a második szint,azaz a lelkiismeret szintje. Megteheti,szép gesztusnak tartom.
Ám feleslegesnek is.Én ezt közöltem volna az Úrral: megköszöntem volna neki,hogy akkora szabadságot adott,hogy még rosszat is tudok elkövetni.Biztosítottam volna,hogy felelősséget vállalok tetteimért és igyekszekk tanulni belőle.Jeleztem volna a szándékom,hogy a jövőben igyekszem majd időben észre venni a hasonló események kialakulásának jeleit és azokat megakadályozni. Összefoglalva,nem keverem össze Istent az emberrel.
Sok mindent feltételezhetek Istenről,attól függően amiket tapasztaltam magam körül és amilyen lelki sérülésem van,szükségleteim is befolyásolják istenképzetemet. A lelkiismeret szintje nagyon fontos,de óvatosan kell vele bánni,mert a lelkiismeret nem a jó erkölcs szintje,hanem annak az erkölcsé,amit jónak tartok és ez a legritkább esetben egyezik tökéletesen.
A lelkiismeretet használva megvizsgálhatjuk magunkat de óva intek attól,hogy kizárólag a bűn keresésére használjuk.
Ha Istent érett személyiségnek tartom - ha van valaki,akkor Ő az - akkor tisztában vagyok vele,hogy számára semmit nem jelent a bocsánat kérésem, (mert Ő sérthetetlen). Ő azt értékeli,hogy ha felfedezed magadban a hibákat, felelősséget vállalsz értük és igyekszel nem újra elkövetni őket. Azaz teljesen rád koncentrál és nem magára. Ezt elég nehéz megérteni,elfogadni még inkább.

Szívesen elolvasom mit gondolsz erről.