"A készülődésetek és az örömötök nem a szívetekből fakad." Szerintem meg pontosan onnan fakad,plusz az elméből. Probléma az,hogy csak ennyire telik. Azonban mit várjon az ember,ha a szív és az elme sérült és torz? Már kisgyermek korunk óta szenvedünk el különböző sérüléseket,különböző módon,sokaktól. Olyan ez,mintha egy háborúban élnénk,ahol kínozzák az embert. Vannak jó napok,vannak rossz napok,de a kínzás mindennapos. Ez a megkínzott elme,képtelen az egészséges gondolatra,cselekedetre az eredményét pedig tapasztaljuk. A nagy többség a túlélésre játszik,így hogyan fakadjon az örömünk a szívünkből és ha fakad is,milyen öröm az?