Nagyon szép történet volt,meghatódtam.

"A jóságos Atya pedig szívesen teremt olyan helyzeteket, amikor megtapasztalhatjuk, hogy örömöt szerezni csodálatos és felemelő."  Milyen jóindulatú az Atya igaz,tisztára mint egy ember. Valóság az,hogy az Atya helyzeteket teremt,és abban létrejöhet jó,rossz és annak minden keveréke. Maradva az eredeti gondolatnál,az Atya nem szívesen teremt rossz helyzeteket.Tehát egy jóságos Atyáról feltételezitek,hogy teremt (de nem szívesen) rosszat. Micsoda gyerekes elképzelés ez róla.

„Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek.” Ez a gondolat zseniális,a végrehajtása pedig pont az ellenkezője. Mert pontosan annyiszor teszünk ilyet,ahány szeretet ünnep van egy évben. Picit igazságtalan voltam,mert vannak olyan emberek akik többször  tesznek Jézussal jót,de a többség az nem jut el eddig. Önmagának kárt okoz a káros szenvedélyével,családját terrorizálja,munkahelyen undok,stb. Istent csupán a szájával dicsőíti és fogalma sincs hogyan kell jó embernek lenni. Mert amíg az egyház minden baj okozójának az ördögöt tartja,addig sohasem fog javulni semmi,vagy nagyon lassan. Amíg egy bűnbakra hárítjuk gyengeségeinket,addig nem tudunk őszinte önvizsgálatot tartani. A történet tehát szép volt,de itt meg is áll,mert bár valami fogalmunk van a jóról,de tenni nagyon kevesen teszünk érte.Hogyan is tudnánk tenni,mikor a példa gonosz. Isten megbünteti az embert,mert letért az útról. Tehát ha az istenetek bosszú álló,mit várjunk az embertől?