Te nagyon oda vagy az ítélkezésért. Rájöttél,hogy rossz,mert elítéled,azaz helytelennek tartod,mégis Istentől természetesnek veszed,azt amit hibásnak gondolsz. Nem árt tudnod,hogy Isten mindenképp szeret bennünket és nem az a célja,hogy majd ítéletet mondjon feletted. Ha így képzeled el Istent,akkor nem tudod elég közel engedni magadhoz,mert az ítélete ott áll közte és közted.

Érdekes,hogy Istent mint ítélkező és ezzel együtt büntető,jutalmazó istent képzeljük el. Látszik,mennyire nem tudunk elszakadni a mindennapi életünktől,hisz ott folyamatosan ítélet alatt vagyunk. Ítél a párunk,főnökünk,gyermekünk,és szinte mindenki,de ugyan ez  van a részünkről is,mindenki felett ítélkezünk,az ateisták felett,beoltott vagy nem beoltottak felett,másképp gondolkodók felett,stb. Ítélet,ítélet hátán és mivel az ítélkezés az életünk fontos része,természetes,hogy Isten is ítélkezik. Itt látszik,hogy mi teremtjük meg isten legtöbb tulajdonságát,mely belőlünk fakad. tehát nem isten teremt minket,hanem mi Őt.