Nem ezzel kezdődik,de tanulságos! "a mi szűk látókörünkön vagy az Ő bölcsességén át nézünk az életre" A gondolat eleje jó. De áruld el nekem,hogyan vagy képes Isten bölcsességét magadra értelmezni? Hogyan is tudnád,érteni és érezni Isten bölcsességét? Ilyen hatalmas gőgöt,nagyképűséget ritkán olvasok. Hogyan merészeled magadat képesnek látni arra,hogy a töredékét is ismered Isten bölcsességének? It is az van,mint lejjebb írom,isten bölcsessége az,amit te annak mondasz. Istent nem lehet megérteni és nem lehet elképzelni sem,mert a mi képzeletünk és értelmünk nagyon nagyon kevés hozzá.

"Isten gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst." Itt két dolgot nem értetek. 1:Isten nem gyűlöl semmit és senkit,mert velünk ellentéteben Őt semmi sem idegesíti,semmi nincs hatással rá,mert minden felett áll (itt nem a fizikai törvényekről beszélek). 2:Ne higgyük,hogy az emberi gyűlöletre képes Isten.  Ezen felül a mi emberi erkölcsünkhöz tartozik,elválaszthatatlanul,hogy vagy szeretünk,vagy gyűlölünk.Ez azért van,mert szinte mindannyiunk gyenge,éretlen személyiségűek vagyunk és ezt az elképzelést vetítjük ki Istenre. Mért? Mert MI alkotunk egy istent,még ha fordítva is tanultuk. Valójában Istennek azt a bűnt kell gyűlölnie,amit te és a kultúrád annak nevez.(és olyan bölcsnek is kell lennie,amilyen te vagy)

"A gyűlölködés, a személyeskedés sehova nem vezet." Lám,lám! Erre szoktam mondani,hogy kristály tisztán tudjátok elméletben mi a helyes,de a gyakorlati megvalósításban,elbuktok az első lépésnél. Sőt,ami nagyon rossz,hogy Istent is rántjátok magatokkal.

"Az egyetlen megoldás – már megint és még mindig – Isten." Már be is kötötted a szemed,hogy teljesen vakká válj. Nem Isten oldja meg a gondjainkat,ezek a mi felelősségünk. Nem Isten akaratát kell követni,mert nem tudhatjuk mi Isten akarata. Ne hárítsd a problémát és annak megoldását sem Istenre. Nőj fel,gondolkodj és cselekedj a magad belátása szerint helyesen. Ha nem jó,javítsd ki,változtass de ne fuss isten szoknyája alá.

"Neki valóban lehetséges az, ami nekünk, embereknek nem." Lám,ezt is tudod,mégis úgy fested le mint egy embert (aki gyűlöli a bűnt). Itt idealizálod Istent,mint szinte mindig. Majd máskor a gyermeteg elképzeléseddel öltözteted fel Őt.

"Ő mindent lát és érti, mi folyik a világban." Végre valamit értesz! Amit viszont nem az az,hogy vele nem tudjuk magunkat összehasonlítani,mert mi egy kulcslyukon keresztül nézzük a világot és azt hisszük értjük. Isten mindenre rálát,amire mi csak éppen hogy . A borzasztó ebben az,hogy még azt se tudjuk mire nem látunk rá.

"Isten azonban valamiért még türelmes" Szegény,tényleg azt hiszed,hogy Isten úgy működik mint te? Egyszer csak valami kihozza a sodrából és türelmetlen lesz. Ez (is) egy 5 éves gyermek istenképzete.

"Nem azt mondom, hogy Ő mindent elsimít" Máris készítettél magadnak egy kiskaput. Minden ami megoldódik,azt automatikusan istenre fogod és ami nem...azt is,de azt azért mert isten meg sem akarta oldani. Tökéletesen átvágtad magad.