"A gonosznak nincs valós ereje. Nem is létezik a létezés mély értelmében, mert csak valamiféle árnyék, rossz tükörkép. Mégis van valamifajta bevonzó, ráerősítő jellege." Nagyon tetszik! A gonosz fogalmával az a baj,hogy vele elhitetjük magunkkal,hogy a hiba nem bennünk van,hanem magunkon kívül. Ezáltal minden ami a mi gyengeségeink,azt a gonoszra fogjuk,mint egy óvodás,mikor azt mondja:nem is én voltam,hanem Pistike.

" Vagy amikor itthon vitatkozunk. Tudom, hogy megyünk befelé egy csőben, én az én igazamat, férjem a maga igazát mondja, de vonz ez a cső..."  mert a végén nem az igazság számít,hanem  hogy mekkora a lelki nyereség. Ha azt látom,hogy legyőztem a férjemet (mert rám csapta az ajtót,mert vörös a feje) akkor tudat alatt elégedettek vagyunk,hisz győztem. Az igazság pedig másodrendű. A győzelem a fontos.

"Ez a gonosz logikája és ereje." Semmiféle gonoszra nem kell kenni a fenti történetet,ilyen vagy,mert ezzé tettek de te is ezzé akartál válni,mert a tudat alattidat alig tudod befolyásolni.

"Csak egy magasabb létezés, állapot, tudatosság képes arra, hogy ellene mondjon a gonosznak. " Nem kell ezt túlmisztifikálni! A fő probléma ott van,hogy magunkon kívülre helyezzük azt a gonoszt,aki valójában mi vagyunk. Mivel gyermeteg módon,kint képzeljük el,ezért csak egy külső kitalált lény felé "mondunk ellen". A hatásfoka ennek nagyon csekély. Aki észreveszi önmagában a rosszat,az tudja irányítani picit,ha akarja. Ám aki mindent magán kívül helyez,annak semmi esélye a "gonosszal" szemben.

"Akkor a gonoszról kiderül, hogy nem tud mást tenni, mint Isten akaratát." Ez úgy hívjuk,hogy vigasztalás. Egyrészt nem tudjuk mi Isten akarata és jobban járunk ha nem is firtatjuk. Másrészt,nem érdemes egy mondatban említeni Isten akaratát és a gonoszt. Ezekkel a kijelentésekkel pusztán önmagunkat vezetjük félre. Mért teszünk ilyet?  Mert muszáj tudnunk mi Isten akarata. Muszáj azt képzelnünk,hogy Isten a gonosz felett is győz. Az idealizált isten olyan,amilyennek idealizáljuk és nem olyan amilyen valójában.

" továbbviszi a mese keretét" Pontosan. Mesék birodalmában élünk még felnőtt korban is. Vágyunk felnőni,de mindent elkövetünk,hogy ne így legyen.