„Mi lett volna, ha…” (teso.blog)

"Ha nem lett volna velünk az Úr" Vigyázz ezzel a kijelentéssel,mert ha azt hiszed az Úr nincs minden pillanatban veled,akkor nem érted a lényeget. A másik ok pedig az,hogy nagyon könnyen magunk mellett látjuk az Urat,ami nem lenne baj,csakhogy azt hisszük,hogy kizárólag velünk van. Nagyon szeretjük kisajátítani és abban a pillanatban mikor meg vagyunk róla győződve,hogy jót cselekszünk,azt mondjuk az Úr velünk van. Jobban tennénk,ha ezt rábíznánk az Úrra. Majd  ő eldönti,hogy kivel van.(persze mindenkivel,de előbb ezt értsd meg)

"Dávid ... többet értett meg a földi élet törvényszerűségeiből" Valójában nem sokat,mert azt hiszi,hogy az Úr ide oda álldogál (hol ezzel van,hol azzal van).Butaság azt kijelenteni,hogy az Úr mellettem van,úgy,hogy nem hangsúlyozzuk,hogy az ellenfelemmel is van. Ismét az van ebben a gondolatban amit MI gondolunk és nem ami valójában van.

"észrevegye az életében folyamatosan munkálkodó Istent" Csak azt veszi észre,amit a meggyőződései engednek.

"Dávid az írja, hogy Isten jelenléte, illetve hozzánk való viszonya megváltoztatja a dolgok egyensúlyát, elbillenti a mérleget…" Nagyon szép az a szó,hogy "jelenléte". Azonban semmilyen mérleget nem billent,mi csak azt hisszük,hogy billent és ha ez pozitív és nem ártunk vele senkinek,akkor nincs vele baj.

„ha nem lett volna velünk az Úr…”  Mint írtam feljebb,nincs olyan,hogy az Úr nincs velünk,azonban ne képzeljük azt,hogy az Úr bárkinek is a pártjára áll a másikkal szemben. Egy ilyen gondolat együgyűvé teszi az Urat. Ez onnan fakad,hogy ha valamit igaznak tartunk és feltételezzük,hogy az Úr is helyeselne,akkor azt hisszük velünk van,nagyot tévedünk.

"azért nem történt meg, azért vagyok ma itt, mert velem volt, velünk volt az Isten" Nagyon szűk látókörű gondolat ez. Pl: azért írok ilyeneket,mert velem van az Úr,mondom én. Te pedig ha nagyon mérges vagy,törlöd,mert azt hiszed veled van az Úr. Hiába mondja Jézus is,hogy az Úr nevét a szádra ne vedd,te folyamatosan hangoztatod a magad vakságát az Úrra hivatkozva.

"A bukásaink árán megszerzett élettapasztalat pedig később győzelmekhez vezet bennünket." Nem szükség szerűen,de a tapasztalás mindenképpen elmozdít valamilyen irányba. Sokkal többre van szükségünk a "győzelemhez",mintsem csak a tapasztalatra. Ennél azért bonyolultabb az élet.

"azért menekült meg, mert vele volt az Úr" És azért nem menekültek meg több millióan,mert nem volt velük az Úr,igaz? Itt is látszik,hogy a magunk meggyőződéseit húzzuk rá az Úrra. Tapasztalok valamit,meggyőződésemmé válik és abban a pillanatban az Úr úgy csinálja ahogyan én gondolom. Ez nem csak vakság de hatalmas gőgösség is. Tehát vedd észre,hogy azokkal vajon mért nem volt az Úr akik meghaltak,elbuktak? És kérlek,ne magyarázd meg!

"végső soron minden Istennél dől el" Fogalmatok sincs róla,miket beszéltek. "Végső soron" nekem igazam is lehet és te tévedsz.Itt azt hiszed,hogy mindenről Isten dönt,mert egy olyan rendszerben nevelkedtél ami hierarchikus.Valakinek kellett dönteni mindig. A szülők,tanárok,főnökeid,stb. Ezt a tapasztalatot aztán kivetíted Istenre,hisz az életet nem tudod elképzelni döntés nélkül. Annyira már felvilágosult vagy (legalább is hallottál róla),hogy nem szabad ítélkezni senki felett. Ám ezt a gyakorlatban,mivel soha nem tapasztaltad,csak elmélet marad. Ahogy élsz,úgy él Isten is. Amilyen szabályok mentén gyakorlod az életedet,olyan szabályok mentén kell Istennek is.