"Kell ehhez egyfajta tudatosság, én pedig boldog vagyok, hogy már képes vagyok erre is figyelni." Ez nem igaz. Mint korábban írtam,vannak dolgok amikben tudatosak vagyunk,valamennyire. De pl,ha egy olyan helyzet elé kerülsz,amit én okozok a hozzászólásaimmal,ott a tudatosságod semmit nem ér és nem is tudsz az lenni,mert ha tudatos lennél,akkor nem írtad volna azt,hogy írjak olyanoknak,mint én. Ha tudatos lennél ebben,akkor elkezdtünk volna egy vitát,beszélgetést valamiről,megtárgyaltuk volna és mentünk volna tovább. Tehát vedd észre,hogy a tudatosságot nem lehet úgy kijelenteni,hogy az vagyok és kész.

"De nem olyan társ, akire "szükségem" van" Az embernek nagyon sok dologra "szüksége " van,idéző jellel vagy anélkül. Te a tudatosságot érzed szükségesnek,mert jónak tartod. A férfi és annak bizonyos tulajdonságai (nem a szexre gondoltam) is szükséges.

"Olyan társ, aki azért kapcsolódik hozzám, mert közösen többet teremthetünk." A jókat nem mindig idézem,mert egyet értek,és annyi.

"Nem kiegészítjük egymást, hanem ..." Ez is részben igaz. A nő és a férfi is egy egész ember,de.... nagyon sok mindent birtokol a másik,mellyel "kiegészítjük" a partnerünket. Egy gyermek is kiegészítheti a nőt. Valójában itt egy bújtatott férfiellenesség van,amit lehet észre sem veszel. Mivel magadat teljesen egésznek tartod,elutasítod azt,hogy egy másik ember kiegészítsen téged,pedig ez van. Sőt,nem csak a leendő párod egészít majd ki (és remélhetőleg,kevésbé csökkent) de jelen pillanatban is kiegészítés alatt állsz. Most teszem ezt én,teszik a szüleid,kollégáid és azok az emberek akiktől tanulsz. Mert bár "teljes egész" vagy,de mégsem.

"Tudom, hogy akkor fog megérkezni, amikor itt lesz ideje." Ó ez micsoda tévedés! Pontosan fordítva működik,mikor olyanokat teszel,hogy elősegíted a megérkezést,akkor érkezik el. És ez a dolognak csak a te részed,még ott van a másik és a környezet is. Szóval ne egyszerűsítsük le az életet ennyire.

"hatalmas ERŐ birtokosa vagyok!" Jobb ha ezzel vigyázol,mert a "hatalmas erő" egyeseket jó,másokat rossz irányba térít.

"Most a saját utamat járom, és boldog vagyok. Egyedül is, férfi nélkül is." Ha boldog vagy férfi nélkül is,az nagyon jó.A boldogságot nem a másik ember adja,de óriási mértékben tud segíteni egy olyan boldogságban,amit nem tudsz magad adni magadnak. Ilyen külső boldogságra is szüksége van az embernek.

" Ám az élet sokszor meglep, és elém teszi a "játszó társakat". Ezt a jelenséget nevezik a keresztények "isten segítségének" ,vannak akik szerencsének hívják és olyanok mint te az "élet" re húzzák ezt. Tulajdonképpen ugyan az,csak a hit bekavar. Ha tudnád,hogy mennyi eseménynek kell ahhoz létrejönni,hogy valaki találkozzon valakivel,nagyon meglepődnél. Ezeket sem Isten sem az élet (mit nevezel életnek?) sem a szerencse nem csinálja. Az emberi döntések,helyzetek,reakciók,stb taszigálnak mindenkit különböző helyzetekbe. Ezt egy vallásos ember,mint isteni gondviselést éli meg,te az életre fogod. Pedig sokkal bonyolultabb ennél.

"Meg fogjuk oldani. Biztos vagyok benne." Így kell hozzá állni a dolgokhoz!!

"Képes vagyok rá! Férfi nélkül is." Nagyon sok mindenre képes vagy férfi nélkül. Ez a gondolat nagyon végig vonul az egész cikken.