"az Úristen vágyik a mi közeledésünkre, de az Ő közeledése nem fog célt érni, ha mi fittyet hányunk rá és nem viszonozzuk az Ő szeretetét"  majdnem azt írtam,hogy ritkán olvasok ilyen butuska gondolatot,de mért hazudnék,sokszor olvasok hasonlót. Te kedves olvasó,mernék fogadni,hogy észre sem veszed a butaságot ebben az idézetben.Azért nem veszed észre,mert már régen kiölték belőled a kritikát,a józan észt és az egészséges istenképzetet. Nem vetted ugyanis észre,hogy Isten közeledésének sikerét,magunktól tesszük függővé. "az Ő közeledése nem fog célt érni, ha mi fittyet hányunk rá" Valóban?? Csak ennyit nézünk ki Istenből?? Az igazság az,hogy  Isten közeledése felénk ellenállhatatlan. Isten közel van hozzánk,ha akarjuk ha nem. Viszont nem mindegy ezt mennyire tudod érezni,hasznosítani az életedben. Érted már mire gondolok?? Sem te sem a papjaid sem a tanítóid nem értik Isten közelségének a jellegét,ha azt hiszik tőlük függ. Hihetetlen mértékben gőgös gondolatot takar az idézet. Azt hisszük ,hogy Istent tudjuk befolyásolni. Tisztára mint a gyermek,aki különböző taktikákkal igyekszik rávenni a szüleit,hogy az ő akarat érvényesüljön. Még mindig gyermekek vagyunk szellemileg. Ha még mindig nem érted: Istent nem befolyásolhatjuk,Isten közeledését nem akadályozhatjuk meg.

Mért képzeled el istent annyira együgyűnek és éretlen személyiségnek,hogy a szeretetét tőlünk teszi függővé? Valószínűleg azért,mert ebben élsz,nem vagy képes önzetlen szeretetre,nem is érted a jelentését és Istentől is ezt várod. Azt hiszed,hogy Isten ugyan olyan sérült mint te. El kell keserítselek,Isten szeretete határtalan,értelmezhetetlen és nem öncélú.