Ok. Mindenki másban fejlettebb,erősebb a másiknál. Én is alapvetően jóindulattal közelítek mindenkihez,a valóság viszont az,hogy nem és ezeket néha észre veszem. Itt a jóindulatról,jókedvről,stb beszélünk,de biztosan van olyan,amiben gyenge vagy,nos az a lényeg. Ott lehet megérteni azt az ént,ami máshogyan működik,mint ahogyan szeretnénk.
"Túl kell lépni jón-rosszon, kellemesen-kellemetlenen... Gyakorlás, tudati edzés." Kérdezd meg magadtól,min lépsz túl könnyedén át és mi okoz megoldhatatlan feladatot számodra. Ha nem találsz ilyet,az nagy baj,mert akkor nem vagy tisztában,a problémával és nem látod magad jól. Egy párkapcsolatban pl. a problémák 72%-át nem lehet megoldani,amit ha elmondunk az embereknek,el sem hiszik,hogy ilyen magas szám,mert észre sem veszik és ha nem veszik észre,javítani sem tudnak.
Visszatérve a jókedvhez és talán egy picit a boldogsághoz. Nem tudunk mindig jókedvűek és boldogok lenni (bár ha jó a fű,sikerülhet). Pedig az ember jókedvű akar lenni. Hibás az a nézet,ami mostanában terjedt el,hogy légy mindig boldog. Törekedhetünk és "gyakorolhatjuk" is, de az élethez,hozzá tartozik a szomorúság is. És az élethez,hozzá tartozik az "ügyet csinálok valamiből" és az "osztályzás" is. Látod,itt a bibi,ezt nem veszed észre. Ezt irányítja sz ösztönöd,vagy a tudat alattid,kinek melyik tetszik.
Abban részben igazad van,hogy "Túl kell lépni jón-rosszon, kellemesen-kellemetlenen... ",ám nem szabad elfelejteni,a folyamatot,amin keresztül megyünk. Ha nincs folyamat,akkor becsapjuk magunkat. Van a kezdet,az út és a cél,mindhárom fontos. Nem úgy ahogyan a sok együgyű gondolja,hogy csak az út a fontos. Hisz az út az,hogy végig mész egy folyamaton,a cél pedig az,hogy utána boldog légy. (Néha annyira nagy butaságokat hiszünk el,csak azért mert egy általunk nagynak tartott ember mondta)