"Mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?" Rossz kérdésre nem lehet jó választ adni,mert a jó kérdés az,hogyan keletkezett a tyúk? A kérdés picit olyan,mint :Isten tud e olyan nehéz követ teremteni,amit nem tud megemelni?

"Szellemi tejre vágyjatok, alleluja! Mi ez, ha nem figyelmeztetés." Így vagyunk ezzel,csak azt vesszük észre,ami már ordít. Az,hogy előtte vagy utána kismillió dolog van amit "figyelmeztetésként" foghatnánk fel,az nem számít. Minden pillanatban rengeteg információ érkezik az agyunkba,ebből a töredékét fogjuk fel,a többit a tudat alatti kezeli,azaz alig vagyunk az életünkre tudatosan ráhatással.  Amit mi isteni jelnek vélünk felfedezni,az Isten üzenetének a töredéke,már ha hiszünk a jelekben. Gondolj bele,amit te észre veszel,más elhalad mellette,ilyenkor van az,hogy : "nem hiszem el,hogy nem vetted észre" jelenség. Borzasztó módon szeretjük mindenben látni az isteni cselekvést,tervet,gondoskodást meg egyébként mindent. Ám ezt is úgy,hogy előtte megfontoljuk,hogy milyen érdekem származhat belőle. Milyen módon hasznos vagy káros rám nézve. Imádjuk azt mondani,hogy "ne ítélkezz,ám ha egy vélt isteni jelet látunk,akkor azt mondjuk,isten büntetése,csodája,mondanivalója valami. Itt az isteni jellel megerősítjük az ítéletünket,amit önmagunkban kialakítunk. Tehát olyan,mintha isten direkt olyan jeleket mutatna,ami megmegegyezik az elképzeléseinkkel. Csúnyán mondva,felhasználjuk és manipuláljuk istent. Pontosabban,csak azt képzeljük,mert Istent nem tudjuk befolyásolni,hisz a múltat nem változtathatjuk meg. (aki érti ezt,érti)

"Isten szeme mindent lát" Kibővítve:Isten szeme mindent hall.