"Ha igazán boldogok és szabadok akarunk lenni" Még véletlenül sem akartok szabadok lenni. A szabadság ugyanis irtózik a függéstől,és ti kimondhatatlanul akartok függeni Istentől. Úgy is mondhatnám,hogy a káros szenvedélyetek az istenképzetetek. Az éppen aktuális problémáitokhoz,eszméitekhez kitaláltok egy Istent ,amit aztán úgy imádtok,tömjéneztek,mint zsidók az aranyborjút. Természetesen a sérüléseitek miatt,azt nem látjátok. Vigyázz,nem Isten ellen akarok beszélni,hanem az istenképzeteitek ellen,azaz te vagy a cél. Szabad akarsz lenni,de úgy,hogy mindent szeretnél Istennek alá rendelni. Pont a fordítottját teszed annak,ami a szabadságodhoz vezetne. Isten ugyanis,a lehető legnagyobb szabadságot adta az embernek,ám ez óriási felelősséggel jár,amit gyáván elutasítunk,vagy áthárítunk a sátánra. Mivel a gyermeki énünkbe élünk még mindig,fel sem ismerjük,hogy igazából nem is akarjuk a szabadságot. Igazából az Isten szoknyája mögé szeretnénk bújni és onnan mutogatni a sátánra,hogy ő a bűnös.

"Most Isten szolgái vagyunk" Teljesen mindegy,hogy Isten vagy a sátán szolgája vagy,mindkettő azt jelenti,hogy nem vagy szabad. Sajnos fogalmad sincs arról,hogy Isten mit akar. Életed folyamán kialakult egy morál,amiben hiszel,és azt tartod jónak. Ezt a jót aztán Isten szájába adod,majd utána úgy teszel,mintha Isten mondta volna. Ezzel saját magadat csapod be,amit egyébként érzékelsz is picit,mert próbálod megmagyarázni az igazadat,amivel a kör bezárul.

"Most Krisztus az életünk: innentől kezdve szenteljük magunkat Istennek a szeretet engedelmes szolgálatában." Ez fundamentalizmus. Istent arra használod,hogy a magad erkölcsi normáidat alátámassza. Ezzel gyakorlatilag,Istenből egy bólogató babát csinálsz úgy,hogy felülteted a trónra,imádod és kedveskedsz neki. Valójában minden úgy történik,ahogyan te leképzeled. Ezt azért nem látod,mert egész életedben ebben a sémában éltél,ez a normád és kapaszkodód,ide tudsz menekülni.