"mégsem én vagyok az életem Ura" Az életedért magunk tehetünk a legtöbbet,azzal ahogyan reagálunk a külső eseményekre. Életünkre észrevétlenül nagyon sok minden jelent veszélyt,amire nem vagyunk ráhatással,ilyen egy lezuhanó repülő,vagy egy ütődött terrorista. Ezekkel nem tudunk és nem is érdemes foglalkozni,helyette észre kellene vennünk,hogy a munkamániánk,a szenvedélyeink tönkre is tehetnek bennünket.

"Ő máshol van, aki segít nekünk és vigyáz ránk," Isten vigyáz ránk? Ezt csak addig gondolod,míg nem történik valami bajod,utána rögtön elkezded Istent hibáztatni vagy minimum kérdőre vonni,hogy mért hagyta a rosszat megtörténni veled,vagy másokkal. Isten csupán a lehetőséget adja meg számunkra,amivel vagy jól élünk vagy nem.

"Mégpedig hálát adni, hogy megmenekült egy emberélet" Ez jó dolog,mert hasznos a számunkra. De vajon mikor a focista megmenekül,abban a pillanatban hány embert öltek meg,hányan haltak éhen,hány nő esett áldozatul erőszaknak,stb? Akinek hálát adsz,kérdezd meg tőle,jó.

"mi pedig értékeljük az életet, amely amint ma is látható volt, egyik pillanatról a másikra megváltozhat bárki számára…" Így van,értékeljük és becsüljük meg magunkat. Legyünk felelősek magunk és mások életéért is. Ehhez az kell,hogy észre vegyük,mennyire nagy befolyással vagyunk a magunk és mások életére.