"Ahol a félelem hangja zajt csap, ott a hit lecsendesedik." Nem sok köze van a kettőnek egymáshoz. A félelem és a hit is az élet vele járója,mindkettőben részünk van valamilyen szinten.

"a gyásztól megbódult tudatállapotunkban sokszor elveszíthetjük a hitet Isten jóakaratában" Ez azért van,mert rossz istenképzeted van. mert azt tanultad és ahhoz kötötted a tapasztalatod,hogy Isten jó és ajándékoz,vagy Isten (szintén jó,de..) büntet. Ha így közelítesz Istenre,akkor valóban "elveszíthetted a hited". Azonban Isten csak az élet fenntartója és résztvevője,nem pedig irányítója. Az élet irányítója te vagy és mindenki/minden ami körül vesz. Én is pár éve veszítettem el édesanyámat,de meg nem fordult a fejembe,hogy Istennek ehhez köze lenne. Nem kell Istenre kenni sem a jó sem a rossz dolgokat.

"A kegyelem ajándéka, hogy Isten megengedi nekünk, hogy csorbuljon a bizalmunk Benne." Isten sok mindent megenged. Többek között,hogy együgyűek legyünk,hogy akár gonoszak is lehetünk,rosszak,stb.

"amikor Hozzá fordulok, már rég elkezdte a munkát bennem" Ezért nem érted,mert kezdetekről beszélsz. Isten egyszer kezdi a munkát benned,mikor megszülettél és ez egészen a halálodig tart. Isten nem akkor munkálkodik,mikor nehézséged támad és nem pihenget,mikor nincs rá szükséged. Persze a papok jobban odafigyelhetnének ennek a hangsúlyozására,de ahogyan tapasztalom,kevesen értik ezt. Így vak vezet világtalant. Hívhatod Istent segítségül a nehéz helyzetekben,de jó ha tudod,hogy Ő sohasem távolodik el mellőled. De azért azt ne hidd,hogy az életedet neki kellene irányítania. Nem marionett bábú vagy.

"A felismerést, hogy nem tudok mindent irányítani, Neki köszönhetem." Persze,mert tényleg azt hiszed,hogy mindent te irányítasz? Akkor te élsz a magad kis univerzumodban,egyedül. Az életünket sok minden irányítja,ezek közül az egyik fontos  Te vagy. Aztán a szüleid,főnökeid,emberek akiket nem ismersz. Ha Isten - akit tökéletesnek tartasz - irányítana,itt nem ilyen szar világ lenne.

"újra megtanulok bízni a jóságában" Ez is gyenge hitre vall,mi az,hogy "újra"? Sajnos az emberek többségének a hite olyan mint a rágógumi. Ha kell használja,majd kiköpi ha elvégezte dolgát.

"A fájdalom az igazi hit próbája" Hajaj!! Ez nagy butaság! Nem tudom ki találja ki ezeket a buta gondolatokat. Fájdalomban a hithez másképp közelítünk,mint békeidőben,de ez nem jelenti,azt,hogy muszáj fájdalmat éreznünk,hogy igazi hitünk legyen. Az egyszerűen csak más,más úton megyünk. Ne emeljük fel a fájdalmat feleslegesen. Ez megint azt jelenti,hogy úgy próbálod a hitedet erősíteni,hogy a fájdalomra koncentrálsz.

"hiszem ..Isten jót akar nekem és jót tervez számomra" Hát persze,ez az istenfogalmad,de az istenképzeted mást mond,azt,hogy bünteti a gonoszokat és jutalmazza a jókat. Valójában te nem is Istenben hiszel,hanem egy sokak által megalkotott és magadévá tett istenképben,ami minden embernél egyedi.

"ha Istenhez fordulunk, akkor a következménye egy erősebb hit lesz." Ha .....jól csinálod! Mert lehet Isten kapaszkodó és segítő számodra,mellyel átlendülsz a rossz dolgokon,de miután ez megtörtént,meg kell látnod az igazi Istent,aki nem manipulál semmit.