„Életem Ura és Uralkodója!" Hujujuj,itt mekkora sérülés lehet. Mennyire kiábrándult lehet a világból,az emberekből és magából,ha teljesen odaadja magát az Úrnak. Nagyon szeretne függeni tőle,ez már fanatizmus.

"Ne engedd hozzám a jóra való restség, könnyelműség, pénzvágy és megszólás szellemét!" Íme a magyarázat,semmiért nem vállal felelősséget,mindenért az Úr a felelős,hisz nem befelé néz,hanem kifelé kéri,hogy egy külső hatalom "ne engedje" megtörténni ami rosz. Szegény Isten,rettentő nagy terhet teszünk a vállára,vajon mit szólna ahhoz,hogy az ember felelősségét is neki kell hordoznia?

"Igen Uram, Királyom!" Szörnyű megalázkodás,de ez a köpönyeg vajon mit takar?

"Saját bűneinknek a meglátása az alázatosság jele."  Dehogy az alázaté,inkább a realitásé. Egyáltalán nem kell alázat azért,hogy meglássuk a hibáinkat. Egyszerűen,csak jó hozzá állás,önvizsgálat és bölcsesség kell. Oly nagyra vagytok  az alázkodással,nagyon mellé lőtök ezzel. Megalázkodni nem erény,enélkül is lehet önvizsgálatot tartani. Sem magunkat sem másokat nem kell alázatra buzdítani,hanem az egyenlőségre kell felhívni a figyelmet.Aki alázkodik,az személyiségében nagyon megsértett.

"Meglátjuk-e a bűneinket? Vagy alapból úgy lépünk be a gyóntatószékbe, hogy „nekem nincs bűnöm?" Milyen érdekes,meggyónjuk,hogy loptunk ,hazudtunk,de azt,hogy a családunknak lelki sérüléseket okozunk azt nem,azért mert nem is vagyunk tisztában mi a bűn. Iszonyatos bűntudatban élünk,sokszor neurotikus bűntudatunk van és sokszor ami bűn lenne,észre sem vesszük. Ami nem csoda,hisz a példaképünk Isten is gyilkolt,és mi nem tartjuk ezt bűnnek,okosan megmagyarázzuk.

"Az alázatos ember kizárólag a saját vétkei miatt aggódik"  Nem igaz,aki alázatos az azt hiszi,hogy azzal,hogy alázatos felemelkedik. Nem alázatosnak kell lenni,hanem reálisnak,bölcsnek és figyelmesnek.