"Ráhagyatkozni az Istenre, na, az nehéz!" Ilyenkor mindig felmerül a kérdés bennem,hogy Isten vajon marionett bábukat teremtett,vagy egy olyan lényt aki mer felelősséget vállalni a cselekedeteiért, és döntéseiért,ami önálló. Ez a ráhagyatkozás egy vallási buzgalom  mögé rejtett gyáva cselekedet.

„Majd én kézbe veszem a dolgokat, én irányítom a saját életemet. Az Isten ne szóljon bele, én úgyis jobban tudom!” Ez egy gyerekes hozzá állás. Mindenkinek a sorsa jobbára a maga kezében van úgy,hogy a többiek is hatást gyakorolnak rá. Az a vallási buzgalom,mely azt hiszi,hogy mindent Isten intéz az életükben,hatalmas függést és terhet ró az emberre. Pl.: nyugodtan imádkozz Istenhez,hogy ne kapj tüdő rákot,de te is tegyél érte,szokj le a dohányzásról. Tehát ne várd Istentől,hogy irányítsa az életedet,mikor te is megtudod azt tenni. Ne kerüld el a felelősséget magadért.

"Ha a jó dolgokat elfogadjuk Isten kezéből, a rosszakat miért ne fogadnánk el?" Szörnyű istenképzeted van,mert feltételezed,hogy Isten ad rossz dolgokat.Itt is hárítasz és semmibe veszed magadat, persze könnyebb mutogatni az Istenre vagy a sátánra,azért ami történt veled. Ez a könnyű út.

"Ne féljünk attól, hogy rábízzuk magunkat az Isten akaratára!" Vajon mért nem vagyunk képesek azt gondolni,hogy Isten csak szemlélődik? Helyette egy olyan Istent képzelünk el,aki menedzser, orvos,jó tündér,dzsinn,stb. Ki ki azt,amire éppen szüksége van,majd mikor a probléma megoldódott,Istent eldobjuk vagy elfelejtjük. Hová lesz az ember,ha akarat nélkülivé válik? Isten vajon ilyen embert álmodott meg? Akarathiányosat,akaratgyengét?