"Ám ehhez a világossághoz el kell jutni – nem magától értődik, hogy van, hiszen a sötétség volt hamarabb!" Ez pongyola megfogalmazás,mert nem veszi figyelembe a teret. A tér pedig Isten kiáradása,nem szabad összekeverni a sötétséggel. Azaz a térben nem sötétség van,nem olyan amiről tapasztalatunk van.  A tapasztalatunk azt mondja,a sötétség a fénynek a hiánya,mert mi a látható fényben gondolkodunk.

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet." Ez nagyon le van egyszerűsítve,de régen,honnan is tudhatták volna. Pontosabban,kezdetben teremtette az Isten a teret,ami (és minden más is) a mai napig folyamatos teremtés alatt áll.Ebben a térben aztán már valóban lehet "eget és földet teremteni".

"Isten lelke lebegett a vizek felett." Ez is gyenge. Isten lelke maga a tér azaz minden ami létezik.,nem valami felett lebegett,hanem minden Isten lelkében van,keletkezett,keletkezik. De ez csak játék a szavakkal.

"Majd miután Isten szavára lett világosság, látta Isten, hogy ez jó" Isten nem tudja eldönteni ilyenkor,hogy mi a jó,hisz még nem találkozott a rosszal.De amúgy sincs Istennek jó és rossz,nekünk embereknek van és ezt vetítjük ki Istenre,itt már -az elején- tévúton járunk,mi lesz később?

"Igen, aki együtt szenved Krisztussal, aki osztozik az ő fájdalmában, hordozza az Ő keresztjét" Jujujuj!!! Ez borzalmas! Nem szabad hordozni más keresztjét! A magunkét sem ismerjük fel,ne lógjunk bele máséba. Együtt szenvedni is butaság, (nem értem mért jó ezt hangoztatni?),mindenki magáért szenvedjen (de inkább kerülje el az okot amiért szenved),lehetőleg a legkevésbé. Viszont az "osztozik az ő fájdalmában" már megközelíti(!!) a lényeget.. De nem úgy,hogy átveszi más fájdalmát,hanem,hogy "osztozik" abban ami rá tartozik. Ilyen lehet,hogy jelenlétében nem ujjong,próbál vigasztaló lenni,próbálja átsegíteni a nehéz helyzeten,stb. Tehát inkább segítőkésznek mondanám úgy,hogy a másik érezze,hogy nincs egyedül.

"Jézus Krisztus feltámadásakor a halál legyőzetett és az Élet végérvényesen diadalmaskodott!" A halált értelmetlen legyőzni,ugyan olyan természetes mint a születés. Ilyen értelmetlen dolog még a gonosszal való küzdelem. Aki ezekkel küzd,értelmetlen és megkeseredett lesz az élete. Rossz helyen van a fókusz,inkább az élettel kellene törődnünk.

„mikor mi még csak a nagypénteket láttuk, Isten már akkor a húsvétot látta, s csak azért mutatta nekünk előbb az árnyékot, hogy előkészítsen a fényre.”  Csodálatosan mutatja ez az idézet az emberi gondolkodást. Teljesen egy sérült,emberi gondolatot tesz Isten fejébe. Ilyen kontrasztosan mi emberek szeretünk játszani.

„A sötétség a világosság hiánya. Nem lehet összetörni és kilapátolni az ablakon. Sokkal egyszerűbb, ha meggyújtunk egy gyertyát. Tehát nem a rossz, a hiány ellen kell küzdeni, hanem életre hívni a fényt, a saját életünkben és másokéban egyaránt.”  Ebben a szövegkörnyezetben ez jó.