@IneR: "próbálok figyelni arra, hogy amikor megjelenik egy ítélkező gondolat, megállítsam és elkezdjek magamra figyelni."  Amit leírsz az a szemlélődés,érzelem nélkül. Erre egy személy képes,Isten. Érdekes,hogy Istenre viszont olyan tulajdonságokat aggatunk,amik ránk emberekre jellemző,bosszúálló,gyilkos,büntető,stb.Azt írod magadra figyelsz,ez jó,mindenki ezt teszi,különben nem idegesítene fel semmi,hisz a szemlélődő kifelé tekint az ítélkező pedig befelé,megéli a világot,reagál rá,elemzi. Még egyszer.a lényeg hogy ne éld ki a rossz indulatú ítélkezésed.Hoppá,mert van jó indulatú is.Amikor valami tetszik,úgy ítéled,hogy az neked vagy másnak jó,akkor örülsz.Még tapsolsz,nevetsz is vagy adsz egy puszit valakinek,ez is kiélés,de ez jó.Tehát nem az elfojtás a megoldás,hanem a kezelés.

"A másik ember mindig csak egy tükör" vagy "ha valakit elítélek, magamat ítélem el." Ez téves tanítás! Biztosan nem magad találtad ki,hanem olvastad valahol és megtetszett,majd azonosultál vele. Ha így lenne,akkor csupán tükrök sétálgatnának a földön. Te is tükör,én is tükör. Sok esetben a másik tükröt tart,de más esetben egy új érzést,tapasztalatot ad,amit szépen magadba építesz.Hisz mindenki nulláról kezdi,azaz először kapnunk kell,hogy valamit tükrözzünk,látod,aki ezt kitalálta,csupán a jéghegy csúcsát látatja,a halandók meg elhiszik és azt gondolják ó,milyen bölcs ember,iszom a szavát.

"Mesterem pedig nincsen. Én sem vagyok az." Ne már!! Mindenki mester akinek hiszel,mert azt hiszed feletted áll (abban amit te kevésbé tudsz). Sok dolgot magunk találunk ki a tapasztalataink alapján,sokat pedig más emberek tapasztalatai alapján sajátítunk el. Látod,itt nem figyelsz eléggé magadra és másra sem. Egyébként az igazság az,hogy nagyon is figyelsz,csak másképpen értelmezed a "mester" szót. De a szó ne tévesszen meg,a jelentés ami mögötte van,arra figyelj.

Egyébként Uriel tudhatná,hogy ki az aki ítélkezés nélküli és ki az aki nem tud meglenni nélküle.(add át neki)