"Az Isten nem akármilyen ajándékkal lep meg bennünket évről évre" Szép példája ez annak,hogyan szülősítünk. Szükségünk van egy olyan szülőre akire felnézhetünk,aki feltétel nélkül szeret és legfőképpen olyan amilyennek mi szeretnénk. Jelen esetben az ajándékozó Istenen van a hangsúly, de vajon mért gondoljuk azt,hogy Isten olyan mint az ember,ajándékot ad és ajándékot szeret kapni? Azért,mert mi képzeljük el. Ha egy kutya képzelné el Istent,valószínűleg örökké ugrabugrálna,ugatná a járókelőket,ásna és csóválná a farkát. Lehet látni,hogy nem Istenen van a hangsúly,hanem azon aki elképzeli. Még mielőtt azt képzelnéd,hogy tagadom Istent,nincs igazad.

"Ha elmondhatom, hogy nem csak korban növekedtem, de bölcsességben és szeretetben is" Sajnos önismeretünk sosem lesz tökéletes,azaz nem tudjuk,hogy bölcsülünk e vagy butulunk. Persze lehet valamiféle rálátásunk, de ez mindig szubjektív. Lásd,teljesen elképzelhetőnek tartjuk azt,hogy Isten csak vérrel és halállal volt képes megváltatni a világot Jézussal. Azért ez mindig érdekes számomra,hogy mennyire kötjük össze Istent a halállal,szenvedéssel,vérrel,kínzással. Itt is a kutya esete forog fenn,a kutya teljesen máshogyan képzelné el ezt. Újra leírom,a kutya a változó és nem Isten. Visszatérve Istenhez,azért azt borzasztónak tartom,hogy azt az Istent akit a szeretettel azonosíttok,mennyi vérrel és halállal veszitek körül. Tegyél tehát egy tükröt eléd,és nézz bele,ez te vagy,nem Isten.

Ha itt ideges,mérges és bosszúálló gondolatod támadna,próbáld megérteni,hogy mit is akarok mondani. Azt,hogy a szeretett Istened,nem gyilkos. Írjon bárki bármit. Ha ez nem tetszik,nyugodtan képzeld el Istent egy gyilkosnak (vízözön),attól még nem lesz az,neked viszont az istenképzetedet fejlesztened kell.