"este csendben imádkozott a kápolnában, akkor meglátta Isten álmát, hogy a papja legyen" Mekkorát hibázunk akkor,mikor azt hisszük,hogy ismerjük Isten álmát. Isten álmát ugyanis képtelenek vagyunk felfogni az emberi eszünkkel. Mi ugyanis olyan korlátozottak,sérültek és manipulálhatóak vagyunk,hogy ezekkel a hibákkal nem lehet látni Isten  álmát. Ahhoz tudnám hasonlítani ezt,mikor megrendeltünk valamit a neten és szinte érezzük,hogy most fog jönni az sms,hogy hozzák a cuccot. Isten álmának értelmezése is ilyen. Mikor egy érdekes tudat állapotba kerülünk,elhisszük,hogy tudjuk Isten álmát. Ez már nem is naivitás,inkább nagyképűség.

"Később felismertem, hogy ez az álom megegyezik saját, legmélyebb vágyaimmal." Fordítva,a te vágyadat kivetítetted Istenre,ami már Isten álma lett. Olyan nagy probléma nincs ezzel,ha magadnak jót  és másoknak a legkevesebb rosszat okozol ezzel. Azonban az ember sokszor képtelen eldönteni,hogy mi a valóság és a képzelet közötti különbség. A legtöbb keresztény fanatikus,azt hiszi,hogy ismeri Isten álmát és akaratát és hajlamos ezt összemosni a saját vágyaival. Olyan mintha én azt írnám,hogy Isten vágyairól,álmairól írnék,azaz Isten beszél belőlem. (amit soha nem írok és nem is gondolom így)Ezzé válni nem is olyan nehéz,csupán egy rossz Biblia magyarázó,egy megfelelő lelki sérülés és fanatizmus kell hozzá. Ezzel mindenki találkozott már. Hihetetlenül könnyen hisszük azt,hogy Isten büntet,azt,hogy Isten úgy tudta megmenteni a világot,hogy a vízözönben eluszította az emberiséget egy család kivételével és a legújabb felfedezésem az,hogy Isten úgy ment lelkeket,ad bűnbocsánatot,hogy egy embernek szenvednie és meghalnia kell. Milyen eltorzult emberi gondolkodás kell ezekhez??

"Ha Isten segítségével keresel, elvárások helyett álmokat követhetsz majd!" Vagy nagyon kevesen hisznek Istenben,vagy a keresztények nem Isten segítségével keresnek,nem beszélve azokról az ateistákról akik találnak Isten nélkül is. Mi emberek mennyire nem tekintjük magunkat egésznek,hihetetlen. Idealizálunk egy Istent úgy,hogy közben lenyomjuk a sárga földig. Mindenhatónak tartjuk,úgy,hogy olyan dolgokat írunk a számlájára,amiket egy óvodás követne el. A legnagyobb tudásúnak tartjuk,de együgyű dolgokat írunk a számlájára. A legfőbb teremtőnek tartjuk, de éretlen személyiségűnek mutatjuk be. Istent istenítjük,de egy együgyű lénynek tekintjük. Erre csak mi vagyunk képesek.