"Isten pedig hatalmat engedett neki (sátánnak) a XX. század fölött." Ez egy gyönyörű történet,de nem igaz.Mért kérne a sátán engedélyt Istentől? Azt is jó tudni,hogy a sátán nem magunkon kívül van,hanem bennünk,pontosabban mi vagyunk a sátán is. Az,hogy a magunkban lévő gonoszt,kivetítjük kívülre egy gyermekkorban megtanult,hasznos technika.Hasznos,mert egy elképzelt ellenséggel könnyebben fel tudjuk venni a harcot,egy ideig.
"Győzött a sátán? Nem győzött!" Természetesen,hogy nem,hisz az a totális kudarcunk lenne és az,hogy a játéknak vége. A kudarcot nem tudjuk elviselni,cél nélkül pedig nincs értelme élni. Ezét a játéknak folytatódni kell.
"Istené, a megújulásé, a helyreállítódásé a XXI. század!" Naná,nem is hihetünk másban. De jó lenne jobban magunkra figyelni és nem mindent Istenre hárítani. Észre vetted,hogy a rosszat a sátánra kenjük,a segítséget pedig Istentől várjuk? Kérdezném,hol van az ember e történetben? Hol van a MI felelősségünk?
 „Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok,...(töröltem a közepét)...Mindez a rossz belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert. (Mk 7, 22-23)" Ez így van!
"Hiszem, hogy Isten hazánkat és a Kárpát-medencét annak példájává akarja tenni, hogy létezik békés út" Itt pedig az történik,hogy értékesnek kell látni magunkat. Minél különlegesebb vagy,minél nagyobb dolgot hajtasz végre,annál nagyobb elismerést vársz kívülről. De ez álca,senki nem különlegesebb a másik népnél Isten szemében.
"Mivel megőrizted béketűrésem igéjét, én is megőrizlek téged a megpróbáltatás órájától" Itt pedig a jutaloméhség dominál. Még szerencse,hogy Isten nem azt adja nekünk,ami jár,mert nagyon rosszul járnánk.Viszont az igazság érzetünk,jutalomért kiált,amit aztán Istennek illően,meg is kell adnia.Ugye milyen vicces?