"sokkal inkább feltölt annak a tudata, hogy Isten is ragyogásra szólít fel bennünket" Azért mert erre rezonálsz. Sem a fény sem a töltöttség nem nagyon érdekel,egyedül Isten és ami vele kapcsolatos. Ha a kis érdeklődésű fény/ragyogás,kapcsolódik Istenhez,máris nyert ügye van veled.
"Ő küldetésként beszél arról, hogy világítanunk kel" Ez a része nagyon jó,mert jobbá akar tenni.A kérdés az,hogy te mit tartasz jónak. Valójában Isten soha semmiről nem tud meggyőzni téged,csak arról ami már benned megvan,amit észre tudsz vagy akarsz venni.
"azt is a tudtunkra adja, hogyan tegyük azt" Ez is hasznos tud lenni,feltéve ha nem bujtatott akaratról van szó. Az a mi akaratunkat bujtatjuk Istenbe.
"Egy biztos, nem dicsőíthetjük Őt valaki más személyiségével" Rögtön egy bujtatott dolog. Isten soha nem kérné,hogy dicsőítsük,mert a dicsőítés emberi butaság,csak nekünk fontos. Ezt húzzuk rá Istenre,mintha Ő kérné ezt,valójában magunkat erősítjük ezzel,ha e célból csináljuk,rendben van.
"Gyakran csak azért nem cselekedjük azt, amire Ő kér bennünket, mert tele van a fejünk olyan érvekkel, melyek túlbonyolítják az egész cselekvést." Van benne igazság,de Ő nem kér tőlünk semmit. Ezt azonban nem tudjuk belepasszírozni az istenképzetünkbe,hisz természetesnek tartjuk,hogy aki felettünk van,annak mindig van kérése,követelése. Ebben a logikában nevelkedtünk,ezt vetítjük ki Istenre is.
"Isten ugyanis semmi mást nem vár el tőlünk csak azt, hogy cselekedjünk azzal, amink van." Ó,ez is szép. Ugyan az mint az előző,képtelenek vagyunk elvárások nélkül élni,amik felén és tőlünk irányul mások és önmagunk felé. Ezt a logikát aztán alkalmazzuk Istenre is. Tulajdonképpen a legkevésbé sem bízunk Istenben,ha megbíznánk,akkor nem az elvárásai felé figyelnénk. Isten csak szeretne gyönyörködni bennünk,ezért adott feltétel nélküli szabadságot,amit mi nem is fogunk fel.Isten adott elmét nekünk,amit ránk bízott. Ő bízik bennünk,mi nem benne.