"A Sátánnak nem kell ezeket hangosan kimondania. Ezeket a gondolatokat csak az elmédbe helyezi." Soha nem fogsz "győzni " ellene,mert magadon kívülre helyezed,ellenben ha önvizsgálatot tartasz,rájöhetsz,hogy a valódi sátán benned van,a gondolataidban. Ha ezeket csak megéled,nincs nagy baj,ha viszont kiéled,bajban vagy.
"Isten soha többé nem fog szeretni téged!" E kijelentés ostoba. Isten mindig szeretni fog és másokat is. Bár ez az igazságérzetedet sérti,de ne feledd,Isten nem ember,nem e világi logikája van.
"Jézus halála és feltámadása végzetes csapást jelentett a Sátán számára." Mond,ha így van,van értelme a sátánról elmélkedned?? Mivel nem hiszel Jézus "végzetes csapásában",ezért úgy érzed foglalkoznod kell a sátánnal. Látod,egyrészt nem hiszel Jézusban,másrészt félsz  vagy rettegsz a sátántól. Valójában önmagadtól félsz. Félsz,hogy rájössz,nem is vagy jó ember. Ezért találod ki a sátánt,legyen kire hárítani a gonoszságodat.
"Ha Jézus Krisztus az életedben van, akkor a Sátánnak nulla hatalma van feletted, kivéve azokat a területeket, amikben úgy döntesz, hogy engedsz neki." Az a része igaz,hogy végre észrevetted magadat,de ennyi.
Azt kell írjam,te a sátánban jobban hiszel mint Jézusban vagy Istenben. Ezt persze nem ismered be,mert lerombolná a magadról alkotott elképzelésed, de legbelül valamit érzel a sátánoddal kapcsolatban,szükséged van rá,csak így élsz túl. Ne a sátánnal foglalkozz,inkább magadra figyelj és Istenre.