"A tudat, hogy Isten valóban beteljesíti ígéretét," Természetesen,hisz hogyan teljesülne be a morális egyensúly ha Isten nem teljesítené az ígéretét. Ám vajon mért kellett neki megígérnie valamit is? Itt nem úgy van írva,hogy megmondta,hanem mint ígéret szerepel,ami erősebb.  Ezt a logikát is a magunk mintájára húzzuk rá Istenre,hisz nekünk is számít az ígéret betartása. Mi azonban helyenként nem tudjuk vagy nem akarjuk betartani az adott szavunkat. Ezzel tisztában is vagyunk,ezért szerepel a "valóban" szó,hogy jelezze Isten másságát. Holott pontosan Istennek nem kell ígérgetnie,hisz neki elég a szava is.A Biblia tele van Isten szavával (állítólag) és nem minden szava ígéret. Mi nyomatékot adunk a szavainknak,ha hozzá tesszük,hogy ígérem,Isten mért tenne ilyet? Ha hívő vagy és bízol Istenben,nincs szükséged még nagyobb megerősítésre. Vagy Isten ismerve bennünket,alkalmazza az "ígérem" kifejezést? Akkor viszont nagyon rossz tanár és képtelen példát mutatni. Mert egy érett személyiség kimondott szava egyben ígéret is. Ha így történt és mi tettük hozzá e szót,akkor viszont mi nézzük le magunkat. Tehát Istennel kapcsolatban nincs "ígéret" hanem kimondott szó van.
"Szeretnék rámutatni Isten eljövendő országának jeleire" Ó azok a jelek. Mennyire szükségünk van a jelekre! Ha nincs,hát keresünk magunknak.Hisz oly nagy mértékben várjuk az igazságosságot, hogy jelt látunk abban is ami nincs,ezzel elősegítve ,hogy megkapjuk ami jár nekünk.