"Ha úgy érzed, hogy elsüllyedsz egy viharban, akkor íme öt dolog, amit Isten akar tőled, hogy megtegyél:" Ezt úgy hívom,hogy túl aktív Isten képzet. Valamiért azt gondolom,hogy Isten mindenbe bele avatkozik. Ő vezet,Ő mondja meg mikor mit kell csinálnom. Olyan ez az istenképzet,mintha mi emberek nem is léteznénk,csak Isten. Mint ha marionett bábuk lennénk. Istennél van minden mozgató,mi csak élettelenül lógunk a madzag végén,nulla akarattal,nulla gondolattal és cselekvő képességgel.
"Kérdezd meg őt, hogy mit szeretne, hogy tegyél" Íme. Nem is értem Isten mért adott nekünk elmét,ha mindig mindent Tőle várunk. Önálló akaratot szinte bűn használni,mert Isten akaratát kell mindenben fürkészni.
"magasztald őt mindenkor!" Ebben az esetben pedig úgy tekintünk rá,mint egy földi uralkodóra,aki megköveteli,hogy imádjuk és szolgáljunk neki. Persze,ebben a kultúrában nőttünk fel,nem csoda ha alá fölé rendeltségben tudjuk csak Istent elképzelni.
„Én vagyok minden, amire szükséged van." Isten magáról beszél itt,de ez fanatizmus. Csak egy fanatikus hiszi azt,hogy mindent alá kell rendelni valakinek és totálisan függni kell tőle. A függés elveszi a szabadságunk,márpedig Isten szabadságot adott nekünk,méghozzá akkorát,hogy még rosszak is lehetünk.